Ujj Zsuzsi

A művészeti intézményrendszer hagyományos keretein kívülről érkező alkotó 1985 és 1991 között hozta létre a magyar képzőművészeti fotóhasználat egyedülálló, alapvető emberi tapasztalatokat, női létélményt, szereplehetőségeket és kliséket megfogalmazó és feldolgozó korpuszát. Ahogy nemzedékének számos tagját, Ujj Zsuzsit is az 1980-ban elhunyt Hajas Tibor performanszművészete inspirálta a fotográfia kifejezési lehetőségeivel való kísérletezésre, valamint a nyolcvanas évek elején Bécsben felfedezett akcionisták tevékenysége. A megtervezett és beállított, saját, gyakran befestett, kellékekkel „ellátott” testét médiumként használó fekete-fehér „fotóperformanszai”, felvételei kapcsán – és egyúttal magyar alkotó műveivel is összefüggésben – John P. Jacob amerikai kurátor használta elsőként a „gender reprezentáció” fogalmát az általa szervezett, és Halas István, Ujj Zsuzsi és Várnagy Tibor munkáit felvonultató amerikai kiállítás szövegében (1989).

A nyolcvanas évek első felét meghatározó „új hullám” jegyében a költészet, a melankolikus-ironikus dalszövegek, illetve a zene szoros egységben állnak Ujj Zsuzsi képzőművészeti munkáival. Már első egyéni kiállítását is a zene (Ujj Zsuzsi szövegeire írt dalokból álló koncertek) és a képzőművészet szoros összekapcsolódása kísérte. A kiállítást a kísérletező műfajoknak/kreatív fotográfiának, hasonló felfogású művészeknek otthont adó és kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező budapesti Liget Galéria mutatta be 1987-ben. Az esemény alkalmából szerzői, lényegében szamizdat kiadásban jelent meg az Első füzet, amelyben Ujj Zsuzsi fotói mellett dalszövegek és kották is szerepeltek.

Az alkotó szemléletmódjában az irodalom és a zene mellett kiemelkedő szerep jut a mozgóképes gondolkodásnak is. A film iránti érdeklődés meghatározó az alkotó számára, amely a történetmesélés módjában vagy a filmstillszerű beállítások használatában érhető tetten a műveiben. A nyolcvanas évek végén maga is foglalkozott mozgóképes alkotások létrehozásával és dolgozott a kísérleti film központjának tekinthető Balázs Béla Stúdióban, Forgács Péter Privát Magyarország archívumában, valamint a Fekete Doboz Alapítványnál is. A fényképezőgépet szó szerint mikrofonra cserélve, Ujj Zsuzsi a kilencvenes évek elejétől a Csókolom zenekar alapítótagjaként, énekeseként és szövegírójaként a magyar alternatív zenei élet meghatározó alakjává vált. 2010 óta Darvas Kristóf zongoristával duóban is dolgozik. Képzőművészeti tevékenységének nemzetközi (újra)felfedezésében fordulópontot jelentett a Gender Check c. kiállításon való szereplése a bécsi MUMOK-ban 2009-ben, valamint a Bigger Splash: Painting After Performance Art (Tate Modern, London) c. kiállításra való meghívása 2012-ben.