A Self-timeR című kiállítás – az alkotó szülővárosában elsőként rendezett, egyéni tárlat keretében – Ujj Zsuzsi 1985 és 1991 között kibontakozó fotográfiai munkásságából mutat be széles körű válogatást. Helyszíne: a Dubniczay-palota Várgaléria.

A művészeti intézményrendszer hagyományos keretein kívülről érkező alkotó ebben a rövid időszakban a magyar képzőművészeti fotóhasználat egyedülálló, alapvető emberi tapasztalatokat, női létélményt, szereplehetőségeket és kliséket megfogalmazó és feldolgozó korpuszát hozta létre. Ahogy nemzedékének számos tagját, Ujj Zsuzsit is az 1980-ban elhunyt Hajas Tibor radikális body art és performanszművészete és Vető János fotográfussal közösen létrehozott fotóperformanszai inspirálták a fotográfia kifejezési lehetőségeivel való kísérletezésre, a Bécsben felfedezett akcionisták munkásságával való találkozással együtt a nyolcvanas évek elején. A megtervezett és beállított, saját, gyakran befestett, kellékekkel „ellátott” testét médiumként használó fekete-fehér fotói kapcsán – és egyúttal magyar alkotó műveivel is összefüggésben – John P. Jacob amerikai kurátor használta elsőként a „gender- reprezentáció” fogalmát az általa szervezett és Halas István, Ujj Zsuzsi és Várnagy Tibor munkáit felvonultató amerikai kiállítás kísérőszövegében (1989).

A képek létrehozásában az önkioldó gyakori használatára, a saját test meghatározó jelenlétére, a megfigyelés és a megfigyeltség egyidejű tapasztalatára és a képekből sugárzó, olykor szinte zavarba ejtő intimitásra egyaránt utaló címet viselő, most látható kiállítás az első szériáktól a fotográfiai életművet lezáró 1991-es Körbe-sorozatig és variációiig járja be az alkotó képzőművészeti életművének állomásait. A vintage-felvételekből és printekből álló szelekcióban helyet kaptak az Ujj Zsuzsi védjegyévé vált „elkeményített”, szinte grafikai hatást keltő, reprezentatív művek (Esküvős, Trónusos és utóbbi „párdarabja”, az ugyanazt az emelvényt másik perspektívából használó Tojásos, 1986), a Repülős és a Fóliás-sorozatok (1986) tagjai, de a válogatás az életmű egyéb, kevésbé kanonizálódott aspektusaira is rávilágít. Így az ezidáig csupán a budapesti FERi Galériában bemutatott Tükör a falon-sorozat (1986) teljes egésze és a vele párhuzamba állítható Torzó I-III. (1989), valamint az Esztergomi Fotóbiennálé díjnyertes képe (1990) a női testtapasztalatot, az akt női szempontú feldolgozását állítja középpontba, olyan kevésbé ismert nagyítások bemutatása mellett, mint egy, az alkotótól szokatlan kültéri felvétel (Megállóban, 1986).

A nyolcvanas évek első felét meghatározó „új hullám” jegyében a költészet, a melankolikus-ironikus dalszövegek, illetve a zene szoros egységben állnak Ujj Zsuzsi képzőművészeti munkáival. Már első, egyéni kiállítását is a zene (Ujj Zsuzsi szövegeire írt dalokból álló koncertek) és a képzőművészet szoros összekapcsolódása kísérte. A kiállítást a kísérletező műfajoknak és az „alternatív” képzőművészeti fotónak, a hasonló felfogású művészeknek otthont adó és kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező budapesti Liget Galéria mutatta be 1987-ben. Az esemény alkalmából szerzői, lényegében szamizdat kiadásban jelent meg az itt bemutatott válogatásban digitális, lapozható formában megtekinthető Első füzet, amelyben Ujj Zsuzsi fotói mellett dalszövegek és kották is szerepeltek.

Szemléletmódjában az irodalom és a zene mellett kiemelkedő szerep jut a mozgóképes gondolkodásnak is. A film iránti érdeklődés meghatározó az alkotó számára, amely a történetmesélés módjában vagy a filmstillszerű beállítások használatában érhető tetten a műveiben. A nyolcvanas évek végén maga is foglalkozott mozgóképes alkotások létrehozásával, és dolgozott a kísérleti film központjának tekinthető Balázs Béla Stúdióban, Forgács Péter Privát Magyarország archívumában, valamint a Fekete Doboz Alapítványnál is. A fényképezőgépet szó szerint mikrofonra cserélve, Ujj Zsuzsi a kilencvenes évek elejétől a Csókolom zenekar alapító tagjaként, énekeseként és szövegírójaként a magyar alternatív zenei élet meghatározó alakjává vált. 2010 óta Darvas Kristóf zongoristával duóban is dolgozik. Képzőművészeti tevékenységének nemzetközi (újra)felfedezésében fordulópontot jelentett a Gender Check című kiállításon való szereplése a bécsi MUMOK-ban 2009-ben, valamint a Bigger Splash: Painting After Performance Art (Tate Modern, London) című kiállításra való meghívása 2012-ben. A MissionArt Galéria tevékenysége – Ujj Zsuzsi életmű-katalógusának kiadása és számos kiállításon való szerepeltetése – 2011 és 2021 között alapvető jelentőségűnek bizonyult az alkotó munkásságának széles körű megismertetése szempontjából. 2021-től Ujj Zsuzsi életművét az acb Galéria gondozza.

A kiállítás az acb Galéria és a MissionArt Galéria közreműködésével jött létre.