Térjelek - Viewing Room

Az utóbbi években nagy figyelem fordult a Zománcipari Művek Bonyhádi Gyárában a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején zajló művészeti kísérletek felé. A Major Kamill, majd Lantos Ferenc kezdeményezésére indult tevékenység 1968-ban „Épületzománc Alkotótáborként” öltött formát Pauer Gyula, Gyarmathy Tihamér, Papp Oszkár részvételével. 1969-től 1972-ig a Lantos tanítványaiból szerveződött Pécsi Műhely tagjai (Ficzek Ferenc, Hopp-Halász Károly, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor, Szijártó Kálmán, kezdetben Szelényi Lajos) rendszeres résztvevői voltak a bonyhádi alkotótelepnek, a névsor 1970-ben és 1972-ben pedig többek között kiegészült a geometrikus absztrakció olyan képviselőivel, mint Bak Imre, Fajó János.  A bonyhádi események értelmezéséhez az acb Galéria kiállításai, kiadványai, illetve a Vasarely Múzeummal, valamint a Janus Pannonius Múzeummal együttműködésben megvalósult bemutatói mellett a Különutak – Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció (Kiscelli Múzeum/Kassák Múzeum, 2017), illetve az 1971–Párhuzamos különidők (Kiscelli Múzeum, 2018/9) című tárlatok egyaránt jelentős tanulságokkal szolgáltak. Ezek a bemutatók a hatvanas évek emlékezetes „absztrakció-vitájá”-ban felmerült szempontokat és nemzetközi összefüggésrendszert érvényesítve hozzájárultak annak a kontextusnak a felvázolásához, amelyben az absztrakt művészet számára a képzőművészet építészettel és iparral való összekapcsolása kínált alternatívát és lehetőséget, hogy murális alkotásként megengedőbb kultúrpolitikai akarattal találkozzon. A viewing room és annak alapját képező, az acb Attachmentben 2022 január 14 és február 18 között megrendezett tanulmányi kiállítás innen kiindulva, az 1968-ban kezdődött és fénykorát a hetvenes években élő hazai szimpozion mozgalom és a bonyhádi aktivitás kapcsolatát igyekszik árnyalni egy, a kiállításra készült interjúvideó formájában. A tanulmányi kiállítás ugyanakkor a bonyhádi gyárban zajló és oda kapcsolható, nem kizárólag zománcművészeti tevékenység a korszak avantgárd platformjain való megjelenésének történetéhez is kapcsolódik, a két halmaz metszetét körvonalazva. A bemutatott anyag azokból az alapvetően a geometrikus absztrakció jegyében született művekből válogat, amelyeket az egykori Pécsi Műhely tagjai (Hopp-Halász Károly kivételével) Beke László művészettörténész 1971-es A mű=az elképzelés dokumentációja felhívására beküldtek.

A magyar konceptuális művészet első gyűjteményeként számontartott Elképzelés a művészet és az idea kapcsolatának heterogén értelmezéseire világít rá a Beke által megkeresett művészek munkái alapján a hetvenes évek elején. A pécsi csoport által elküldött anyagok – ahogy arra Kopeczky Róna, Százados László és Leposa Zsóka hívta fel a figyelmet – a Bonyhádon végzett munkához köthető zománcművek és zománctervek szerepeltetésével a köztérről és a táji környezetről való funkcionális, egyúttal dinamikus gondolkodás szempontját vezették be ebbe a gyűjteménybe, a modernista, különösen Vasarelyre alapozó urbanisztikai gondolatokra építve. Ebben a zománcban rejlő variabilitás és a szerialitás, de az alkalmazott művészeti jelleg is különös jelentőséggel bír. Ezt bizonyítja Lantos az Elképzelés-felhívásra beküldött levele, de ezt támasztják alá Pinczehelyi Sándor jelelmélettől megérintett, az emlékműállítás hagyományait megkérdőjelező montázsai is. Ficzek Ferenc a tér létrehozásának és érzékelésének problémáival foglalkozó, Pauer Gyula pszeudojának és Vasarely illuzórikus effektusokra építő módszerének hatását egyaránt viselő kockája – amelynek gondolati „vázlatai” kerültek be az Elképzelésbe – is kapcsolatba hozható ezzel a gondolattal, nyomdafesték-fújással létrehozott „lenyomatai” pedig talált tárgyakból építkeznek. A tervtől a formai és mediális variációkon keresztül a megvalósulásig követhető gondolati ív rajzolódik ki Szijártó Kálmán és Kismányoky Károly által elküldött dokumentumokban, amelyekből válogat a kiállítás. A közösen jegyzett, a bonyhádi tartózkodásokhoz szorosan kötődő, a geometrikus formák természetes környezettel való összekapcsolását előtérbe helyező land art akcióik ritmusa, a fákon és táji környezetben körbefutó papírszalag-elem pedig Kismányoky zománcművében köszön vissza. Mindez együtt rajzolja ki a különböző motívumok, műfajok és technikák, illetve a térről való gondolkozás eltérő formáinak összefüggéseit.