Borsos Lőrinc

Borsos Lőrinc 2008 óta aktív, fiktív kortárs képzőművész, aki Borsos János (1979-, Székesfehérvár) és Lőrinc Lilla (1980-, Mór) több mint tizenöt éve tartó alkotói együttműködéséből született. Ez a képzeletbeli entitás azonban nem rendelkezik egyértelműen beazonosítható és körvonalazható identitással, mivel az alkotók egyik legfontosabb esztétikai törekvése éppen a hagyományos művészeti stratégiák és pozíciók lebontása, újraírása. Ezt az is jól mutatja, hogy az általuk megalkotott művészi perszóna különféle projektek és együttműködések során folyamatosan új értelmezést és körvonalat nyer, vagy éppen másféle kollaboratív rendszerekbe olvad bele.

A Borsos Lőrinc névhez kötődő esztétikai gondolkodás ennyiben szorosan kapcsolódik a magyar és kelet-európai neoavantgárd tradícióhoz, és egyben jelentős inspirációként szolgál a kortárs képzőművészet fiatalabb generációi számára is. Ezt jól példázza az az Erdély Miklós és az INDIGÓ csoport szellemiségéhez kapcsolódó para-intézményi és alternatív pedagógiai megközelítésük is, amely az utóbbi években LÉGIÓ néven vált ismertté. A projekt lehetőséget teremt a legkülönbözőbb alkotói nemzedékek számára, hogy közös munkában és kollektív rajzoláson alapuló közösségi eseményeken vegyenek részt. Ez a műhelyprogram részben korai zenei és alternatív művészeti-szubkulturális tapasztalataikra, részben pedig karizmatikus keresztény közösségekben szerzett élményeik tudatos elemzésére és lebontására épül.

A közös alkotás már a 2010-es években meghatározó elemként jelent meg a munkásságukban. Ilyenek például a Mátrai Erikkel, Papp Gergővel és Szenteleki Gáborral együtt létrehozott projektek a The Corporation művészcsoport keretében, de hasonlóan fontosak az olyan kollektívákkal folytatott együttműködések is, mint a Technologie und das Unheimliche (T+U) vagy a Hollow. Ezek mellett említésre méltó a 2020-ban az AQB Mines-ban bemutatott, MMM (MINE MY MIND) című kiállítás is.

A 2013 és 2016 közötti időszakban megvalósuló Önkritikus portré című sok szereplős és sok lépcsős projektjüket több szempontból is mérföldkőnek tarthatjuk számon az életművükben. A korábbi festészeti és táblakép-alapú művek helyett ekkor már egyre inkább nagyobb léptékű, installatív projektek, épített terek és ezekben elhelyezett mechanikus, organikus vagy hibrid tárgyak, vagyis az egyes műtárgyaktól egyre inkább a komplex environmentek és spekulatív világépítés esztétikai igényei kerültek előtérbe. Ennek az irányváltásnak a kulcsfontosságú állomása a 2016-ban a dunaújvárosi ICA-D-ben bemutatott Nonentity című tárlat volt. Az ezt követő években számos új projekt született, például a 2018-as Hermes Collection, amelyet Daniel Hüttlerrel közösen valósítottak meg, és amely a Trafó Galéria Excavating Darkness című kiállításán kapott helyet.

2019-ben New Yorkban, egy rezidenciaprogram keretében jött létre az And after the fire came a gentle whisper: SHOW ME YOUR FETISH! című tárlat, amelyet a brnói TIC Galériában megrendezett The 3rd Half követett ugyanebben az évben. Az ezt követő Kill Your Idols című egyéni kiállításuk, amelyet az egykori Glassyard Galériában mutattak be, már teljes mértékben a spekulatív világépítés elemeire és az installatív megoldásokra fókuszált. Ez a megközelítés későbbi munkáikban is meghatározó szerepet kapott.

A spekulatív fordulat egyik legjelentősebb eredménye a 2023-ban, a szentendrei Ferenczy Múzeum MűvészMalom kiállítóterében bemutatott A jövő gyermekéhez című tárlat volt, amely életművük eddigi legnagyobb intézményes bemutatkozása lett. Ezt követte a 2024 tavaszán, a Hessel Múzeumban (Annandale-on-Hudson, New York) megnyílt Narnia is Lie című egyéni kiállítás, amely tovább mélyítette ezt az irányvonalat. Első, bemutatkozó kiállításuk az acb Galériában 2024 őszén, Neo Inertia címmel valósult meg.  Ezek a projektek végérvényesen megerősítették Borsos Lőrinc helyét a magyar képzőművészet konceptualista hagyományában, miközben a kortárs technológiai és mediális kihívásokra reflektáló, nemzetközi szinten is releváns művészi fordulatot valósítottak meg. 

Borsos Lőrinc és Lőrinc Lilla munkásságát számos díj és ösztöndíj fémjelzi. 2017-ben döntőbe jutottak a Leopold Bloom-díj pályázatán, korábban pedig mindketten Derkovits-ösztöndíjasok voltak: Lőrinc Lilla 2015 és 2017 között, míg Borsos János 2012 és 2015 között részesült ebben az elismerésben. 2012-ben elnyerték a Smohay-díjat, 2011-ben pedig a Lánczos Kornél–Szekfű Gyula Ösztöndíjat. Munkásságuk elismerését jól mutatja, hogy 2009-ben az Esterházy Festészeti Díj, 2008-ban pedig a Strabag Festészeti Díj első helyezettjei lettek, utóbbit Lőrinc Lilla érdemelte ki.

Fontos állomások voltak eddig karrierjükben a különböző művészeti rezidenciaprogramokon való részvételek is. 2018-ban három hónapot töltöttek New York-ban az ACAX által szervezett Leopold Bloom-díj keretében, valamint ugyanabban az évben részt vettek a Brnói Művészeti Rezidencián, ahol egy hónapot dolgoztak. 2016-ban három hónapos ösztöndíjat nyertek el a Visegrádi Alap támogatásával Banská Štiavnicán, illetve egy hónapos rezidenciaprogramon vettek részt a bécsi MQ Air szervezésében. 2012-ben a Budapest Galéria Kreatív Támogatásának köszönhetően Lisszabonban töltöttek egy hónapot, ahol további inspirációkat szereztek művészi gyakorlatukhoz.

Borsos Lőrinc munkái számos jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményben megtalálhatóak. Így például: Magyar Nemzeti Galéria; Ludwig Múzeum, Budapest; Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros; Miskolci Galéria, Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Edwin Scharff Múzeum, Neu-Ulm (D); Esterházy Kortárs Gyűjtemény, Eisenstadt (A); Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Strabag Gyűjtemény, Budapest; Irokéz Gyűjtemény, Budapest-Szombathely.