A nap sötét oldala

A nap sötét oldala című csoportos kiállítás a közép-kelet-európai régió fiatal művészeinek alkotásai révén korunk kétértelműségeit kutatja. A kiválasztott és bemutatásra kerülő művek a tudás és a kihalás, a társadalmi disztópia és a képzelet, az átalakulásban rejlő stabilitás, a test mint az elme idegen földje, a valóság és a virtuális vágyak, a poszthumán sci-fi, a miszticizmus és a klímaváltozás fogalmait és kortárs problematikáit járják körbe.

Az itt látható művek nem csupán fekete humorral és iróniával festenek baljóslatú képet a kilátástalanságoktól bénított kortárs valóságunkról, de éppúgy kifejezik a nyárhoz kötödő élményeink és aggodalmaink ambivalenciáját; az egykor könnyed, derűs és zavartalan évszak mára az év fenyegető időszakává változott, amelyet az elviselhetetlen hőség és kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárás jellemez.

A kiállító művészek: Bolla Szilvia, Borsos Lőrinc, Cséfalvay András, Megan Dominescu, Ember Sári, Győri Andrea Éva, Januško Klaudia, Selma Selman, Süveges Rita és Üveges Mónika

Bolla Szilvia a fotográfia médiumát és annak absztrakciós lehetőségeit, valamint a fényképezés, installáció és a szobrászat közötti metszéspontokat kutatja. Gyakran dolgozik kameranélküli eljárásokkal, így például a fotogram vagy a luminogram technikákkal, amelyeket UV nyomtatással termoformázott plexire rögzít. Az itt bemutatott neurogramok a fényérzékeny papír és a bőr közötti metaforikus kapcsolatra, illetve a két felület és a fény közötti reaktív viszonyra kérdeznek rá. A bőr reakcióit generáló szomatoszenzoros neuronok működését az alkotó először plexin, majd luminogram technikával rögzítette a fényérzékeny papíron. Az idegsejt elmosódott, néha alig kirajzolódó formája a test és az elme közötti kapcsolat felbomlását szimbolizálja kortárs nyugati kultúránkban, amely egyúttal a depresszió neurotikus állapotának előidézéséért is felelős.

A Borsos Lőrinc művészduót a személyes mitológia építése és az uralkodó mitológiák kritikus vizsgálata együttesen foglalkoztatja. Az identitások konstruálásán keresztül azt kutatják, hogy miként válhat a művészet programozható entitássá különböző médiumok, eljárások és motívumok szétírása révén. Ezt az esztétikai törekvést és átalakuló minőséget metaforikusan ábrázolják azok az irizáló, szivárványszerű átmeneteket bemutató legújabb ikonjaik is, amelyek a művészetükben korábban központi szerepet játszó fekete színt a prizmatikus sokféleség és sokszínűség irányaiba bontják fel.  Ezek az ikonok gyakran dekonstruálják a keresztény szimbólumokat, mint például a purgatórium jeleneteit vagy a Krisztus-ábrázolások visszatérő motívumának számító mandorlát, hogy a hagyományos ikonográfia és szimbolika kritikájaként forgassák azokat vissza a művészet történetébe. A kiállításon látható textil munkájuk során olyan appropriált tipográfiai elemeket használnak, amelyek kultikus drone metal vagy elektronikus zenei formációk és kiadók grafikáira emlékeztetnek. Ezeket a tipográfiai elemeket ikonográfiai és kortárs mémkultúrára utaló referenciákkal kollázsolják össze, amelyek így a vallási és technokulturális jelentések termékeny ötvözésre vállalkoznak.

Cséfalvay András képzőművészt leginkább a spekulatív világépítés tudományos és technológiai diskurzusai foglalkoztatják. Művészeti gyakorlatában alternatív elbeszélési és világépítési stratégiákat fejleszt ki, gyakran emberi és nem-emberi entitások bevonásán keresztül, legyenek azok híres történelmi alakok, technikai tárgyak, dinoszauruszok vagy akár egy távoli bolygó nagykövetei. Művei a kultúra és a technológia kapcsolatát, a tudományos diskurzusokban gyakran mellőzött vagy elhallgatott hangok meghallgatásának politikai és etikai aspektusait, valamint a világ értelmezésének alternatív lehetőségeit kutatják. A tojásait védelmező repülő dinoszaurusz motívumán keresztül a S.K.Y. Anti-Icaros [S - Saving (Mother), K - Knowing (Earth-Sky Crossing), Y - Yearning (Resurrection)] című műve a tudás fogalmát három felvonásban vizsgálja: a kihalás elleni küzdelemként, az értelem életveszélybe keveredett forrásaként, valamint sokak által értékelt, de csak kevesek révén megosztott kincsként.

Megan Dominescu művészete a szemétképeket és abszurd szöveges tartalmakat kombinálja, hogy rámutasson a globális értelmetlenségekre és a hibás prioritásokra, valamint a világszerte terjedő káros és mérgező ipari, környezeti, politikai, társadalmi, kereskedelmi vagy fogyasztói jelenségekre éles iróniával és fekete humorral. Jelenleg stílusának védjegye a kézi horgolású fonal játékos használata, amelyet élénk, kontrasztos színek jellemeznek. Dominescu képein megjelennek a klímaváltozás kilátástalan jövőképei, a születendő csecsemők reménytelen perspektívái, fenyegető földönkívüli életformák és disztópikus átalakulások, amelyekben az állatok pórázon sétáltatják az embereket. Nyers, olykor gyermeteg stílusuk ellenére ezek a képek fájdalmas pontossággal tükrözik a fiatalabb generáció kiábrándult, kritikus gondolkodásmódját, amely már most keserűen és hangosan tiltakozik a romló életkörülmények ellen, amelyek között élniük kell.

Ember Sári művészete a tárgyak narratív potenciáljára és azok konstellációira összpontosít. Ezen tárgyak révén nemcsak a reprezentáció természetét kérdőjelezi meg, hanem klasszikus műfajokat, mint a portré és a csendélet, dekonstruál. Munkái személyes és kollektív történetekből merítve érzéki, költői értelmezéseket nyújtanak emlékekről, hagyományokról és szertartásokról. Tárgyaiból áradó finom, nosztalgikus érzés időn és téren át érthető motívumokkal közvetíti magát, mint például az arc ovális formája, a szemek vagy a tojás. A kiállításon a díszített, mégis megfeketedett, üres tojás és a stilizált kőarc sokszorozódó szemekkel és szájjal egykor virágzó, elképzelt életformák megégett műtárgyaként jelennek meg.

Győri Andrea Éva életműve az érzelmi tapasztalat, a kreatív képzelet és a test fizikai adottságainak kölcsönhatását vizsgálja. Kutatása kezdetben testi és érzelmi traumáira összpontosított, majd áthelyeződött arra, hogy testképe, szexualitása, betegsége és pszichoszomatikus tünetei hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Arra a kérdésre, hogy a test mit tud önmagáról, amit az agy tudatos része nem ismer fel, az alkotó meditáció révén próbált választ találni. Az "Állatok és gyémántok" című korai sorozat a test és az elme dichotómiáját illusztrálja, amelyet a nyugati kultúrák a modern időkben tapasztalnak. Míg a kristály hegyes élei és hideg kék színe az elmét, a tudatosságot és a rációt szimbolizálják, az orgánumokat, sejteket és belső testi folyamatokat kerek formákkal és meleg színekkel vizualizálják. Találkozásuk sem nem lehetetlen, sem nem reménytelen, de formáik és színeik kontrasztja illusztrálja elvesztett kapcsolatukat.

Januško Klaudia művei a radikális női identitások, a kortárs videojáték esztétika és a kiberfeminizmus összefüggéseit vizsgálják. Az akciófilmekben és mainstream videojátékokban elterjedt idealizált női szerepeket kutatja és felforgatja, gyakran a domináns férfi tekintet által formált módon. Nagyméretű festményében, a "Lady Hungaria"-ban Januško a férfi tekintet idealizálásának kritikus perspektíváját ötvözi a nacionalizmus politikailag töltött ikonográfiájával, felforgatva a szélsőjobboldali kulturális extrémizmushoz gyakran kapcsolódó hiper-maszkulinitást, erős kommentárt teremtve a nemek és a politika témájában. Ez a kutatás kiterjed a "Point of No Return" című fényinstallációjára is, amely a PONR rövidítést használva a pszichológia, döntéselmélet és narratológia kapcsolatát vizsgálja az azonos című hollywoodi thriller és női főszereplője révén. Ezek mellett a újközépkori kiberpunk világépítés baljós kellékeivé alakított konyhakései is tovább kutatják a nemi szerepek, a politika és a média kereszteződését.

Selma Selman művészete saját tapasztalataiból, a boszniai mindennapi jelenetekből és családja életéből ered, feltárva az identitással, sztereotípiákkal és elvárásokkal kapcsolatos feszültségeket. Közössége diszkriminációja és azok az akadályok, amelyekkel roma származású boszniai nőként szembesül, művészetében a munka, az érték, az egyenlőtlenség és a szegregáció kérdéseivé sűrűsödnek. Művei gyakran durva és ironikus reflexiók a globális kapitalizmus örvényében elfoglalt pozíciójára, érzékeny és baljós szövegalapú vallomások vagy elnyújtott női testrészek nyugtalanító ábrázolásai. Festménye hármas önarckép; a fémhulladék arra utal, ahogyan családja generációk óta fenntartja magát, az arckép Selma vonásait mutatja, míg a pókszerű végtagok Selma művészetének átalakító erejét idézik, amely a fémhulladékot arannyá változtatja, a megbélyegzett munkát pedig presztízs munkává.

Süveges Rita "Infrastruktúra" című festménysorozata fiktív szerkezetekre épül az űrben. A felület, amelyet az alkotó a szigorú funkcionalista építészet fémes karakterének megjelenítéséhez választott, a bársony, egy különleges anyag, amely puhaságot és otthonosságot sugároz. Süveges sorozata, amely 2024-ben elnyerte az Esterházy Art Award közönségdíját, kontrasztokra és dichotómiákra épül; az anyagok használata az optimista jövőkép elrejtését sugallja a múlt finom köntösében. Az űrbeli építészet, amely legalább fél évszázada megragadta a népszerű kultúra képzeletét, modernista utópiákban is gyökerezik. Ezek a titokzatosan idegen szerkezetek tehát az emberiség alapvetően a haladásba vetett pozitív hitéről tanúskodnak.

Üveges Mónika tárgyai a természetes és mesterséges, az esztétikailag kellemes formák, zavaró tartalmak és figyelmeztető címek metszéspontjában állnak. Szervesen formálódnak, hogy ismerősnek tűnő, de ismeretlen mélytengeri lényeket, mérgező leveleket, kannibál gombákat vagy kifordított szerveket idézzenek. Hipertárgyai olyan kétértelműséget hordoznak, amely először az anyaghasználatban nyilvánul meg. Bár művei csúcstechnológiás földönkívüli jelleget hordoznak, az őket alkotó anyagok egyszerűek: festett-formázott fa, szintetikus gyanta, vászon, latex, nyomtatott textil, fém lánc – néha fonal, szénszál, kecskeszarv vagy chia maggal kiegészítve. Érzéki, folyékony, vizes és éteri megjelenésük ellenére Üveges alkotásai borzongást és másságot közvetítenek, amely kiemeli mély elidegenedésünket a természettől, saját testünktől, és a környezettel kapcsolatos tudatlanságunktól és bizalmatlanságunktól.