Szilvitzky Margit művészetében a hajtás, hajtogatás gesztusa központi helyet foglal el. A kilencvenes évek derekától készült dobozképei a kihajtás motívumán keresztül a konstruktivizmusra és azzal rokon festészeti tendenciákra, valamint a minimal art műfajaira egyaránt reflektálnak. Ugyan Szilvitzky neve elsősorban a hetvenes években fénykorát élő kísérleti textilművészettel forrt össze, festészeti munkássága, valamint az alkotói pályáját végigkísérő papíralapú művek is az életmű szerves részét képezik. A hétköznapok jellemző kellékének, a kartondoboznak a széthajtásával létrejövő geometrikus tagoltságot a rétegesen lefestett színmezők ritmusával gazdagította dobozképein. A háromdimenziós használati tárgy korábbi funkciója mentén kirajzolódó képstruktúra egyszerűsége, valamint az alkotói újrarendezés, illetve a színarányok által megteremtett képi egyensúly intellektuális karaktert kölcsönöz a műveknek. Szilvitzky a hetvenes évek közepén talált rá a négyzetre (egyéb geometriai alapformák mellett), mint a malevicsi „tiszta formára”, valamint a Josef Albers papírstúdiumainak hatását mutató hajtogatás eljárására. A tértextil műfajától ̶ amelyben az anyag természetét követve hozott létre plasztikus téridmokat ̶ a nyolcvanas években készült intenzív színvilágú ponyvaképeken keresztül jutott el a papír kihajtásával, a térbeli testek kiterítésével létrehozott dobozképekhez. Az acb Attachmentben megrendezett Dobozképek című kiállítás az alkotó kilencvenes és kétezres években készült papírmunkáiból, illetve festményeiből mutat be egy válogatást. 

Szilvitzky Margit (1931 – 2018) pályáját médium- és szemléletváltások tagolták, amelyek egy sokrétű tevékenységgel és jelentős elméleti munkássággal rendelkező képzőművész profilját rajzolják ki. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után divattervezőként dolgozott, majd az autonóm textil egyik hazai úttörőjeként a textil médiumával kezdett kísérletezni. A textil területén szerzett tapasztalataiból organikusan következett, hogy új irányokat keresve a nyolcvanas évek végén rátaláljon a festészetre. Pályáján mindvégig meghatározó a rajz, a kollázs, az anyagkísérletekben való elmélyülés. A magyar textilművészet hazai és nemzetközi kiállításainak állandó szereplője volt, illetve részt vett számos grafikai, illetve művészkönyv-bemutatón is. Többek között önálló kiállítása volt Helsinkiben, Rómában, a budapesti Műcsarnokban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban és a Szombathelyi Képtárban. Érdemes és kiváló művész, illetve a Magyar Köztársaság Érdemrendjének birtokosa volt.