Minden szükséges eszközzel

Kiállító művészek: Itziar Barrio, El-Hassan Róza, Kendell Geers, Gerhes Gábor, Horváth Tibor, Kis Róka Csaba, KissPál Szabolcs, Majos János, Mécs Miklós, Pauer Gyula, Société Réaliste, TNPU/IPUT (St. Turba Tamás), Tót Endre

A kiállítás a kortárs művészetben jelen lévő radikális művészi megnyilvánulásokat vizsgálja. Olyan, az elmúlt évtizedekben és a közelmúltban született alkotásokat vonultat fel, amelyek valamilyen társadalmi vagy politikai helyzetre, jelenségre reagálnak, ám az egyszerű kritikánál továbbmenve kiállásra vagy ellenállásra késztetnek az adott ügy mellett vagy ellen. Ezek a művészi állásfoglalások a legtöbb esetben nem válogatnak az eszközökben, a jó ízlés, a közmegegyezés határait feszegetve sokkolják befogadóikat, és késztetnek viszonyulásra. Aktivizmusuk közvetlenül vagy közvetetten utal a művészet, illetve a művész társadalmi funkciójának kérdésére, mely ezáltal a művészet autonómiájának időről időre felmerülő problematikáját is érinti.

A kiállításon részt vevő alkotók művészi gyakorlatának fókuszában a hatalomhoz való viszonyulás áll, mely lehet politikai és/vagy gazdasági hatalom vagy uralkodó többségi álláspont, előítélet. Ennek megfelelően a bemutatott művek között találunk olyanokat, amelyek egy elnyomó diktatúrával szembeni ellenállást fejeznek ki, olyanokat, melyek aktuális politikai tendenciákkal szemben állnak ki, illetve olyanokat is, amelyek a többségi társadalomban eluralkodott elnyomó vagy kirekesztő vélemények ellen emelnek szót.

A kiállításon szereplő radikális hangvételű műalkotások többsége egyszerre támaszkodik a politikai és vallási propaganda évezredes hagyományaira, és a fogyasztói kultúra marketingstratégiáinak naponta bővülő kelléktárára. Számos bemutatásra kerülő műben a manifesztum-jellegből adódó személyes viszonyuláson túlmutató személyesség jelenik meg. Néhány esetben pedig a művészi kifejezés kimondott vagy kimondatlan etikai normákat is átlép.

A Minden szükséges eszközzel cím a dél-afrikai származású Kendell Geers a kiállításon bemutatásra kerülő azonos című munkájától származik, melynek eredeti, angol nyelvű változata (By Any Means Necessary) 1995-ben a Guggenheim Múzeum kiállításán volt látható.

A kiállítás a radikális művészi pozíciók felvonultatása mellett a kortárs kereskedelmi galéria mint intézmény szerepének kérdéskörét is vizsgálja: Azon kívül, hogy teret enged a szabad művészi megnyilatkozásnak, meddig terjedhet egy kereskedelmi galéria társadalmi szerepvállalása? Lehet-e egy kereskedelmi galéria kiállítása hiteles platformja a kiállásnak és az ellenállásnak? Lehet-e egy kereskedelmi galéria radikális?

A kiállítás megvalósulásában való közreműködésükért köszönetet mondunk az alábbi magánszemélyeknek és intézményeknek:

Artpool Művészetkutató Központ, Christie Digital Systems, Irokéz Gyűjtemény, Kiégő Izzók, Major Borbála, Szent István Király Múzeum, Szőke Annamária, tranzit.hu, Vintage Galéria

Szalay Péter: Maradványérték

Az acb attachment első kiállításán Szalay Péter a tárgyi emlékek megőrzésének és prezentálásának bevett formáit vizsgálja, és kombinálja az újrahasznosítással.

A közös kulturális emlékezet fenntartására és tárgyi emlékeinek gondozására létrehozott intézmények reprezentációs technikái visszahatnak magára a közös emlékezetre. Szalay Péter a régészeti és néprajzi múzeumok prezentációs eszköztárából merítve egy fiktív építészeti és tárgyi emlékegyüttest hoz kiállítási szituációba: az acb Galéria terének felújítása során keletkezett építési törmeléket. A bontás során keletkezett sitt – építőanyag, építészeti tagozatok, kidobásra ítélt tárgyak és azok elemei –, mintha egy ásatásból előkerült összefüggő tárgyegyüttes volna, kerül kiállításra. Szalay ezeket az elemeket rendszerezi, csoportosítja és dolgozza föl, melynek eredményeként ez a fiktív emlékanyag a falra, a térbe és tárlókba kerül a rendszerezettség és az irányított emlékezés látszatát keltve.

A művész gesztusa számos átgondolásra érdemes következménnyel jár. Az egyik ilyen a kortárs művészet és a történetiség viszonya, amely az idődimenzió miatt szükségképpen relatív. Jelen esetben az alkotó pusztán a reprezentáció eszközével élve történelmi emlékké nyilvánít valamit, ami nem feltétlenül az. A kiállítás másik fontos felvetése a műtárgy fogalmokörét érinti. A kiállítás anyagául szolgáló tárgyi elemek egy műtárgyak prezentálásával és értékesítésével foglalkozó intézmény teréből származnak. ’Újrahasznosításuk’ és kiállításba helyezésük révén új státuszt nyernek, műtárgyak keletkeznek belőlük, amelyek megszemlélhetők, felkínálkoznak az értelmezésnek és értékesíthetők. Erre a státuszváltozásra reflektál ironikusan a kiállítás címe: a többek között a számvitelben is használt „maradványérték”, mely jelentése szerint az egy adott eszköz hasznos élettartamának végén realizálható, becsült piaci érték. A kiállítással összefüggésben azonban a szóösszetétel elemei külön-külön is referencialitással bírnak.

Szalay Péter, bár szobrászként diplomázott, változatos médiumokkal dolgozik, mint az objekt, installáció, lightbox, performansz, video. Művei gyakran működő gépek, melyeket egyszerű anyagokból, és talált tárgyakból, vagy azok elemeiből hoz létre. Művészetében szerencsésen ötvözi a Kelet-európai konceptuális és neokonceptuális művészetből ismert barkács-esztétikát a technika legújabb vívmányaival.

Szalay alapvetően intellektuális munkáiban minden esetben kiemelt a tárgyi megvalósulás (működés, anyaghasználat) jelentésképző funkciója, mely fontos dimenzióját képzi az értelmezésüknek. Munkáinak tematikája az egyszerű fizikai jelenségek metafizikai tartalmaira való rácsodálkozástól a jelen társadalmi, kulturális és művészeti jelenségeire adott reflexiókig rendkívül sokrétű. Kritikus attitűdje a műveiben gyakran felbukkanó iróniában is tetten érhető, mely időnként nyelvi, máskor vizuális játékok, gegek formáját ölti.