Fülöp Gábor a faszobrászat hagyományos technikájával hozza létre műveit, sajátosan értelmezve a műfaj lehetőségeit és határait. A még csak húszas éveiben lévő művész igen korán rátalált sajátos, karakteres eszköztárára, melyben magabiztos technikai tudással nyúl bonyolult szobrászati problémákhoz. Szobraiban a tömeg, a tér, a pozitív és negatív formák problematikája mellett hangsúlyos elem a felület, mely a külső látvány és a belső tartalom összetett viszonyára reflektál. Kedveli a bonyolult faktúrájú, organikus hatású felületeket, önmagukban, vagy sima felszínű részekkel kontrasztba állítva. Témái között az emberi testet és az absztrakt organikus formákat egyaránt megtaláljuk. 2009-ben Fülöp elnyerte a KOGART-díjat, amelyet minden évben egy frissen végzett képzőművésznek ítélnek a szakmai zsűri és a közönség véleménye alapján.
Az acb Galériában három szobrot állít ki, melyek mindegyike életnagyságú emberi alak. A figurák beállítása ókori utalásokat hordoz, az egyiptomi, görög emberábrázolási tradíciókhoz való visszanyúlás monumentális hatást kölcsönöz a műveknek. Ezzel ellentétesen hat a szobrok különbözőképpen, mindhárom esetben bravúrosan kifaragott felülete: az organikus hatású felszíneknek, illetve magának a fának az élő anyaga az emlékszerűség helyett az élőt, mozgásban lévőt, folyton alakulót helyezi előtérbe és teszi e szobrok fő karakterjegyévé.
A kiállításra kerülő szobrok egyike technikai megoldása terén a faragott szobrok végső határáig elmegy – az álló férfialaknak csak a felszíne létezik, mely egy organikus, hálószerű külső burok, a figura belseje üres, át lehet látni rajta.
Fülöp Gábor új szobrait – hasonlóan eddigi műveihez – a szobrászat, ezen belül is a faszobrászat kortárs művészetben betöltött szerepének és lehetőségeinek újragondolása ihlette, miközben a művek nem szakadnak el a műfaj és a művészettörténet tradícióitól sem.