Szűcs Attila 1967-ben született Miskolcon és 1990-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma már egyetem) festő szakán. Napjainkban generációjának egyik elismert, mind a külföldi, mind a magyarországi művészeti szakemberek, kurátorok, galériatulajdonosok és gyűjtők által számontartott, és gyakran megkeresett alakja.  A szaksajtóban megjelent méltató elemzések mellett, római, Los Angeles-i és berlini ösztöndíjak jelzik azt, hogy művészete pozitív visszhangra talált.  Alkotásai többek között a Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum-ban (Graz, Ausztria), a budapesti Ludwig Múzeumban (a Művészetek Palotájában), illetve a magyar Nemzeti Galériában láthatóak, és számos magánygyűjteményben is megtalálhatóak.

Festményei általában a médiából (televízióból, játék, – vagy dokumentumfilmekből, a nyomtatott sajtóból)  származó, de eredtei környezetéből kiemelt, és radikálisan átértelmezett képekre épülnek.

Az acb Galériában bemutatásra kerülő művek közös jellemzője, hogy egyszerre több, önmagában zárt, tematikailag vagy formailag elkülönülő képi egységre épülnek.  A fizika világából kölcsönzött cím, a Buborékvilág, arra utal, hogy ezek az egységek önálló univerzumokként léteznek egymás mellett: néha párhuzamosan, néha ütköztetve, egymást metszve vagy egymást bekebelezve. De a buborékok nem csak átvitt értelemben, hanem képalkotó elemként is jelen vannak a festményeken. Magukba zárnak,  tehát elkülönítenek egymástól egy-egy motívumot, így éles határvonalakat jelölnek ki a képek felületein belül.  A festmények hatóereje éppen abban rejlik, hogy Szűcs Attila egyensúlyt teremt ezek között az elkülönülő felületek és motívumok között. Az egymástól elhatárolt és sokszor egymásnak ellentmondó részletek így nem kioltják egymás jelentését, hanem különösen felfokozottá teszik a képekkel való találkozás élményét.