Szarka Péter (1964) közel három év után jelentkezik ismét önálló kiállítással az acb-ben. A művész az elmúlt évek során, egy az ösztönösséget és az expresszivitást kiaknázó absztrakt festészeti program szerint dolgozik, ami ugyanakkor konceptuális alapokon is nyugszik, mivel a modularitásnak és a kontrollált véletlennek is meghatározó szerepe van az alkotási folyamatában. Szarka új képei amellett, hogy mintha még sűrűbbek és még expresszívebbek lennének az eddigieknél, egyszerűsödtek is, már ami az anyaghasználatukat illeti, főmotívumaik, barázdált vonalrendszereik, színskáláik, elfojtott axonometrikus alakzataik pedig mintha minden eddiginél jobban kidomborodnának.

Szarka kiállításának címe az emergence, úgy mint a magyar tudományos szóhasználatból is ismert felbukkanás és kialakulás kifejezések is arra a folyamatra reflektálnak, hogy a művész az alkotás során saját művei megfigyelőjévé válik; mintha egy olyan ornitológus szerepébe bújna, aki egy bonyolultan összetett madárraj repülési mintázatait figyelné meg. Szarka ezzel a gesztussal is egyújabb kísérletet tesz arra, hogy eltávolítsa magát festményeitől és felszámolja magát, mint alkotó egót.