MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe

Kurátor: Balázs Kata

A kiállítás Várnagy Tibor (Budapest, 1957) kamera nélkül készült, illetve kísérleti fotóiból mutat be válogatást.

Várnagy az „alternatív” törekvések képviselőjeként az utóbbi évtizedek magyarországi művészeti életének meghatározó szereplője. A nyolcvanas évek egyik legjelentősebb művészcsoportosulásának, a Hejettes Szomlyazóknak alapító tagja (a csoport munkájában 1990-ig vett részt), aki a fotográfia mellett rajzol, alkalmanként fest, kollázsokat, objekteket, installációkat készít. 1991-től 1994-ig Eperjesi Ágnessel dolgozott együtt, majd azt követően alkalmi kiállításokat rendezett Várnai Gyulával, Ádám Zoltánnal, Tandori Dezsővel, Hajagos Andreával. 2001 és 2004 között szerkesztette a Manapság című (quasi) periodikát Erhardt Miklóssal. 2006-tól fotóblogot, 2009-től videóblogot vezet. Alkotói tevékenysége mellett művészeti íróként és galériavezető-kurátorként, 1983-as alapítása óta a hagyományosan kísérleti műfajokra (performansz, kísérleti fotográfia, intermediális törekvések) koncentráló kiállítási programot megvalósító Liget Galéria vezetőjeként is aktív. Munkásságában a kísérleti műfajok mellett alkalmanként szociálisan elkötelezett aktivista hangvételű projektek is szerephez jutnak.

Várnagy alkotásai a nyolcvanas évek közepétől kezdve rendszeresen szerepeltek magyarországi és nemzetközi helyszíneken (köztük a varsói Mała Galeriában és a bécsi Fotogalerie-ben, illetve számos amerikai kiállításon), a kreatív/experimentális fotó egyik legeredetibb képviselőjévé téve alkotójukat. Várnagy Robert Heinecken videogramjaitól Erdély Miklós fotókísérleteiig számos referenciával rendelkező fotográfiai alkotásai a performatív műfajok, az akcióművészet, ugyanakkor az újhullámos vizualitás és az expresszív gesztusfestészet tendenciáival állnak szoros kapcsolatban.

A Photoessential? cím a kiállításon bemutatott sorozatok sajátosságára utal: a fényérzékeny anyag alapvető tulajdonságait kiaknázó, azokra építő eljárással készült művek a fotográfiai kép létrejöttének esszenciális, elemi jellegzetességeit viselik magukon. Erre a felvetésre nem csupán a bemutatott fotóművek, hanem a kiállított mozgóképes anyagok is reflektálnak, köztük a Fotókoktél című, 1990-es akció dokumentációja, amely ironikusan és provokatívan kérdezett rá a fotográfiával szemben hagyományosan támasztott elvárások létjogosultságára.

A kiállításon szereplő művek legnagyobb csoportja az 1984/1985 és 1987 között készült TV-kontaktoké: ezek létrehozása során az alkotó közvetlenül készített negatívba átfordított másolatokat a televízió képernyőjén át sugárzott képekről. Első ilyen luminogramjai dokubróm papírra készültek, majd a későbbiek során alkotójuk fekete-fehér és színes fotópapírt is használt a létrehozásukkor, alkalmanként pozitívba „visszafordítva” az eredeti képeket. A szürrealista munkamódszert idéző sajátos brûlage-képek közé tartoznak a Tűz-kontaktok (1987), melyek során a fotópapírt megvilágító fényforrás sem külső eredetű, hanem közvetlenül a fotópapír meggyújtásával létrejövő lángok világítják meg a fényérzékeny felületet és hozzák létre a képet, miközben részben megsemmisítik a hordozót is. A művész a nagyítógép üres keretét és az erős fényhatás okozta denzitás expresszív erejét használva hozta létre a malevicsi fekete négyzetre visszamutató luminogram-sorozatát, a Fekete négyzeteket (1988). A kiállításon olyan vegyszeres fotók – kemogramok – is helyet kapnak, mint a Budapest 02 (1986) című fotótabló vagy a Portrék és csoportképek-sorozat (1990), amely a nyelv és a kép egymáshoz való viszonyának kérdéseit ágyazza érzéki, egyúttal ironikus posztkonceptuális keretbe, szerepeltetve a széria kiindulópontjául szolgáló faragványt, a Várnaggyal a Hejettes Szomlyazók csoportban együtt dolgozó Fekete Balázs Én című művét is. A kiállítás részét képezik a hétköznapi, szinte banális anyagok (cukor, tojás), illetve különböző testnedvek (vizelet, nyál, ondó) átvilágításával létrehozott alkotások 1989-ből, valamint az alkotó a Fekete négyzetek tanulságait felhasználó polaroid-fotogramjai a kilencvenes évek elejéről. Az új hullámos esztétika jegyében, vászonra nyomott fotók átfestésével létrehozott alkotások (amelyekkel Várnagy felvételt nyert a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába 1985-ben) kiindulópontjául szolgáló Önarcképek két tagja a megvilágítás közben temperával történő átfestés révén jött létre, amely Várnagy grafikai munkásságának jellegzetes eljárásával hozza őket kapcsolatba. A kiállítás mozgóképes anyagai között archív felvételek összeállításából létrehozott, az 1989-es év az alkotó számára meghatározó eseményeit felvonultató montázs, egy, a fotográfiai kísérletekhez szorosan kapcsolódó grafikai sorozatot bemutató videó, és egy frissen készült – a kiállítás „vezetőjeként” is felfogható – interjú is szerepel. Az esemény része a Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülő VISOR Székelyföldi Fotófesztiválnak.

Koordinátorok: Kispál Ágnes, Kispál Attila

Szervező(k): MAGMA Kortárs Közeg Egyesület, acb Galéria, Kovászna Megyei Művelődési Központ, Székely Nemzeti Múzeum 

Partner(ek): Kovászna Megye Tanácsa 

Támogató(k): NKA - Magyar Nemzeti Kulturális Alap, Bethlen Gábor Alap, Sepsiszentgyörgy Megyei Jogú Város Tanácsa