Szilvitzky Margit: A négyzet megtalálása
Dátum: 2021.04.15 - 05.21
Megnyitó dátuma: 2021.04.15. 14:00
Szilvitzky Margit (1931-2018) neve összeforrt a magyar textilművészet hazai és nemzetközi áttörésével és hetvenes évekbeli hőskorával. Az ezen a területen dolgozó alkotók a textilre elsődleges, autonóm médiumként tekintettek, és az iparművészettől való függetlenedéssel párhuzamosan a nemzetközi képzőművészeti diskurzus aktuális kérdéseivel foglalkoztak. A magas művészet hagyományos kategóriáin kívül, a politikai figyelem perifériáján működve a szombathelyi biennálék pedig 1970-től kezdve intézményes keretet biztosítottak a kísérleti textiles megközelítéseknek. Attalai Gábor és Szenes Zsuzsa mellett Szilvitzky is azok közé a művészek közé tartozott, akik nem csupán rendszeres és jelentős kiállítókként, hanem az események alakítóiként is részt vettek az „új textiles” mozgalom történetében.
Az acb Attachmentben megrendezett A négyzet megtalálása c. kiállítás az alkotó hetvenes években készült textilműveiből, illetve kollázsaiból mutat be egy válogatást. Viselettörténeti, népművészeti és neoszecessziós ihletésű korai alkotói szakasza után Szilvitzky a hetvenes évek második felében fordult a fehér vásznak felé. Egyúttal rátalált a négyzetre (egyéb geometriai alapformák mellett), mint a malevicsi „tiszta formára”, valamint a Josef Albers papírstúdiumainak hatását mutató hajtogatás eljárására. A minimal art és a konceptuális művészet irányába elmozduló szeriális alkotások és folyamatművek egyúttal egyre inkább előtérbe helyezték a textil plasztikai lehetőségeinek vizsgálatát, a sík térbe fordíthatóságának lehetőségeit, fény-árnyék viszonyainak kutatását Szilvitzky rendszerkereső és rendszerteremtő érdeklődésében. Ez alkotók olyan széles körével hozza kapcsolatba Szilvitzky műveit, mint Türk Péter, Mengyán András, Hantai Simon, Gáyor Tibor, Maurer Dóra, Vera Molnar, illetve Hopp-Halász Károly vagy Pauer Gyula.
A kiállításhoz kapcsolódva az acb ResearchLab – a magyar kísérleti textilművészet kiállításával, kutatásával foglalkozó tevékenységének újabb állomásaként – Szilvitzky Margit 1968 és 1988 közötti alkotói periódusával foglalkozó kiadványt jelentet meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Szilvitzky Margit acb Attachmentben rendezett egyéni kiállításával egyidőben, az acb Galéria és a Kieselbach Galéria együttműködésének keretében Hübner Aranka, Kuchta Klára és Szilvitzky Margit műveiből válogatás látható a Kieselbach Galériában (Budapest, 1055, Szent István körút 5.).
Eperjesi Ágnes: Pont fordítva
Dátum: 2021.04.15 - 05.21
Megnyitó dátuma: 2021.04.15. 14:00
A Pont fordítva Eperjesi Ágnes első egyéni kiállítása az acb Galériában. Az itt bemutatott színes fotogram-sorozatokat 2013 óta készíti, folytatva a fotográfia és a színek összefüggéseire épülő korábbi műveit.
Eperjesi számára a fotogram különösen fontos médium. A „közvetlen lenyomat” művészetben betöltött paradigmatikus szerepét a fényre is kiterjeszti, így vonja be a fotogram médiumát a – Georges Didi-Huberman kifejezésével élve – anakronisztikus (azaz egyszerre archaikus és aktuális) lenyomatok körébe. A fotogramon a fény érintése sötétedést eredményez, a fény hiánya pedig pozitív formaként jelenik meg – ráadásul nemcsak a tónusok, hanem a színek is a maguk komplementereit adják a folyamat végén: minden pont fordítva látszik a megszokotthoz képest, így téve próbára hétköznapi tapasztalatainkat. Erre utal a kiállítás címe.
Eperjesi alkotói metódusa a kiállított fotogram-sorozatok készülésének folyamatára is reflektál. 2013-ban kezdett kísérletezni azzal, hogy a színes fényérzékeny anyagot önmagába hajtja vissza – így a képeken egyszerre rögzül egy színjelenség és képződik le ugyanennek a jelenségnek a térbelisége, torzulása, változékonysága, átmenetisége. Egyszersmind ez a visszahajtás és visszahajlás a fotópapíron megjelenő színek konfigurációjához is kulcsot ad. Ahogy azt korábban ő maga megfogalmazta, az apró változások összegződéseiből kialakuló nagyobb változások természete, a fordulópontokban rejlő lehetőségek és mindezek lenyomatként való rögzítése érdekli. Azok a helyzetek foglalkoztatják, amelyeket képesek vagyunk változás közben, a maguk átmenetiségében megfigyelni – különösen azok, amelyek az átmenetek, változások közben saját magukra is képesek reflektálni. Bár ilyen irányú megfigyeléseinek más médiumok használatával is formát ad, a fotogram mégis mediálisan hordozza számára az önreflektív folyamatok megjelenítésének lehetőségét.