Redők

Az acb Galéria csoportos kiállítása a textil médiumát állítja tematikai fókuszpontjába. Az acb ResearchLab kutatásai folytán az elmúlt évek során a galéria két monográfiát is kiadott és számos önálló kiállítást is rendezett a magyar kísérleti textilművészet első generációjának olyan tagjai számára, mint Szilvitzky Margit, Kuchta Klára, Hübner Aranka és Gecser Lujza. Az acb Plusban megrendezett kiállításnak most azonban nemcsak az a célja, hogy a fenti alkotók történeti művei újra egy kontextusban szerepeljenek, hanem az is, hogy a kiállítás a maga eszközeivel rávilágítson arra, hogy a magyar textilművészet ma már integrált részét képzi a magyar kortárs művészettörténetnek. Így az acb kiállításán a textil mozgalomban részt nem vevő kortársak textil médiumú kísérletei is szerepelnek, valamint fiatalabb alkotók textil-alapú művei is tágítják a nézők perspektíváját. A kiállítás így nem egy művészettörténeti szempontból koherens narratívát tár a látogatók elé, hanem arra igyekszik rámutatni, hogy a textilben, mint médiumban milyen kísérleti lehetőségek voltak és vannak.

A csoportos kiállítás az összetett tematikai felvetéseihez a redőt választotta központi motívumként és kulcsmetaforaként. A barokk kor művészetét (újra)felfedező kortárs filozófiai és esztétikai gondolkodás a redő, hajlat, ránc, inflexió fogalmában az egymással látszólag kibékíthetetlennek tűnő ellentétek feloldási lehetőségét látja. Ebben az értelemben a redők, hajlatok nem csupán motívumok vagy tárgyak, hanem olyan események, folyamatok, intenzitások, amelyeken keresztül az anyag-forma, kint-bent ellentétpárjai válnak meghaladhatóvá. A kiállításon bemutatásra kerülő válogatás is reményeink szerint egy bizonyítéka annak, hogy a textil az alkotói kísérletezés kitüntetett terepe és a képzőművészeti műfajok megújítását inspiráló médiuma mind a mai napig.

A kiállítás számos évtizedből vonultat fel műveket. A kiállítótér első szakaszában jellemzően organikus és archaikus formákra és komponálásmódra reflektáló művek kerültek, amik egyfajta időtlenséget is sugároznak magukból. Kuchta Klára 1972-es monumentális szizál anyagból készült műve amellett, hogy a textil organikus térbeli kiterjesztésének egy korai példája, Kuchta korabeli műveivel egyetemben megnyílik a feminista diskurzus számára az intim női formákra tett hivatkozásáival.  Gecser Lujza korai művéből (ca.1968-1970) is kitűnik, hogy az alkotója milyen ösztönös érdeklődéssel fordult pályája elején a népművészet és a prekolumbián művészet-felé, számos gobelinjét inspirálta ez a motívumkészlet. Ember Sári 2019-es monumentális selyemből készült művének felületéből egy stilizált arc köszön vissza a természetes festékekkel festett felületről. A mű a maga puha módján a legarchaikusabb, legmonoliltikusabb portré-formákat idézi fel. Keresztes Zsófia textilművei korai plasztikáihoz hasonlóan szervszerű, organikus formákat jelenítenek meg amik folyamatos konfliktusban állnak rideg, szisztematikus környezetükkel, mint jelen esetben a ketreccel. Gink Judit az 1970-es évek végétől volt aktív tagja a velemi Textilművészeti Műhelynek. Nyomottervezői háttere is inspirálta abban, hogy az 1980-as évektől főként fotó-, és festmény-idézetekre reflektáló műveket hozzon létre textileken. Az acb Galériában 2024 őszén debütál majd első önálló kiállításával. Ladik Katalin 1970-es években létrehozott kollázsaiban kulcsszerepet játszottak az olyan női magazinok nyomtatott szabásmintái, mint a Burda. Ladik az átszabott újságlapokat gyakran partítúraként értelmezte újra konkrét költészeti, performeri munkásságában. Hübner Aranka 1976-os plisszírozott műve a kiállítás alkalmával dialógusba kerül Ficzek Ferenc 1983-as formázott vászon-triptichonjával, mivel mindkét alkotó a monokróm textilanyag plasztikusságának kiterjesztésével foglalkozott. Hopp-Halász Károly 1979-es hajtogatott Magaslese a festészet műfajának irányából közelíti meg a geometrikus hajtás konceptuális problémakörét. A kiállítás egyik legdominánsabb műve Szilvitzky Margit ugyancsak 1979-es ikonikus Térnegyzet című textil installációja. Szilvitzky ezen alkotása a magyar textilművészet főművei közé tartozik, mivel hatalmas léptékű összefoglalása Szilvitzky 1970-es évekbeli konceptuális textilművészetének, és azon erőfeszítéseknek amik az 1960-as évek végétől a textilművészet egyre kísérletibb térbeli kiterjesztését szorglamazták. Szilvitzky rendkívül finom, érzéki 1976-os papírhajtogatásai ugyancsak a textilművészetben is megjelenő geometrikus absztrakció és konceptuális, önreflektív és médiumreflektív művészet legszebb példái közé tartoznak.

Kiállító művészek:

Ember Sári, Ficzek Ferenc, Gecser Lujza, Gink Judit, Hopp-Halász Károly, Hübner Aranka, Keresztes Zsófia, Kuchta Klára, Ladik Katalin, Szilvitzky Margit