Várnai Gyula (1956) az acb Attachmentben rendezett önálló kiállításán legújabb műveit mutatja be a közönségnek. Várnai a magyar kortárs művészet középgenerációjának egyik kiemelkedő alakja, aki 2017-ben Magyarországot képviselte az 57. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Ahogyan a biennálén szereplő projektje is a jövőt, egészen pontosan a jövő percepcióját tematizálta, jelenlegi kiállítása is reflektál arra a tényre, hogy a művész és generációja számára az univerzum felfedezése és az ezzel kapcsolatos új ismereteink bővülése mindig is egyfajta pozitív jövőképet biztosított, más nemzedékekkel ellentétben.

Várnai új műveit egy 2016-ban publikált felfedezés is keretbe foglalja. A média is beszámolt róla, hogy az élet keletkezésének feltételeit kutató csoport egy kísérletnek köszönhetően kimutatta, hogy már a világűr létrejötte során nagy mennyiségű cukor képződhetett, ami azóta is megtalálható különféle formában a világegyetemben. A Science magazinban közzétett tanulmány elsőként bizonyította azt, hogy korábbi elképzeléseinkkel ellentétben milyen egyszerű módon jöhetnek létre a világűrben található vegyületekből az élet bonyolult alkotó elemei.

Napjainkban sokkal borúsabban, pesszimistábban látjuk az emberiség és a Föld jövőjét, erősen megkérdőjeleződött a jövővel kapcsolatos víziók optimista lendülete is. Várnai kiállításának a címe is erre a folyamatra reflektál. A kiállított művek tematikai vázának megalkotásához Várnai amatőr csillagászati érdeklődéséhez nyúl vissza inspiráció gyanánt. Ez Várnai művészeti karakteréből is fakad, hiszen már az 1980-as évek óta sok inspirációt merített műveihez a különféle természettudományokból. Majd mindegyik új művében megjelenik valamilyen formában a világűr, legyen szó csillagtérképekről, a holdra szállás képeiről, asztronautákról, vagy fiktív földönkívüli civilizációkról.

A kiállítótérben egyrészt megjelennek közvetlenül cukorból készült tárgyak is, de a művész más módokon is mediatizálja a cukor jelenlétét az univerzumunkban. Várnai kiállított művei között találunk cukorrétegekre vetített képeket, cukorfelületből készült objekteket, valamint cukor-, és egyéb anyagok keverékéből készült asztronauta maszkokat is, amelyeket a művész magára is öltött az alkotási folyamat során. Az acb attachment terében elhelyezett múzeumi tárlóban megjelenő cukoramfórák a múlt és jövő átjárhatóságát és képlékenységét hivatottak jelezni. Várnai gyakorlatának experimentális jellege és efemeritás iránti vonzódása több más műben is testet ölt kiállításán, ahol számos új technika mellett, a művész védjegyének számító lightboxok is megjelennek.

A Dunaújvárosban élő alkotó művei számos hazai és külföldi magángyűjtemény mellett megtalálhatók olyan magyar közgyűjteményekben is, mint a Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, vagy a Szombathelyi Képtár. Az egykori Derkovits-ösztöndíjas és Munkácsy-díjas Várnai kiállított a fenti intézményeken kívül többek között a Műcsarnokban, a debreceni MODEM-ben, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, a Paksi Képtárban, a lipcsei GfZK-ban, vagy a ljubljanai Gregor Podnar Galériában is.