Z. Gács György

Z. Gács György 1914-ben született. Tanulmányait 1935 és 1939 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Benkhard Ágost és Szőnyi István voltak. Már fiatalon csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához. Pályája kezdetén festészettel és grafikával foglalkozott, a negyvenes években linómetszetei révén vált ismertté, amelyek gyakran politikai és társadalmi utalásokat hordoztak. A második világháború után egyre inkább az építészethez kapcsolódó műfajok felé fordult. 1945 és 1953 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, majd igazgatója volt. 1953-tól haláláig a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított; 1965-ben megalapította az üveg szakot, és a Szilikátipari Tervező Tanszék vezetőjeként generációkat formált. Pedagógiai munkássága alapvetően járult hozzá az üvegtervezés felsőfokú oktatásának kialakulásához Magyarországon. Művészetében az üveg kezdetben kísérleti anyagként jelent meg, később ezen keresztül jutott el a kinetikus és op-artos törekvésekhez. Számos köztéri és építészeti léptékű munkát készített, melyek közül sok mára eltűnt vagy átalakult. Kétszeres Munkácsy-díjas, Érdemes Művész. 1978-ban hunyt el, életműve ma is meghatározó referenciapont a magyar és nemzetközi üvegművészet történetében.