A 2009-ben Kossuth-díjjal is elismert Tót Endre már a hetvenes évek óta aktív résztvevője a nemzetközi művészeti életnek. Pályakezdésekor a hatvanas években Magyarországon akkor újdonságnak számító színes kalligráfiákkal és informel festészettel, rajzokkal foglalkozott. Ezeket a kollázsokat, a pop és minimal artos művek követik. 1968-69-ben részt vett a ma már legendássá vált Iparterv kiállításokon. 1970-71-ben szakítva a festészettel a Semmi/Zéró-, Eső- és Öröm-ideák kibontásának szenteli tulajdonképpen egész későbbi munkásságát, ezekkel a munkáival került be a nemzetközi művészetbe. Talán épp ezért ő maga is sokáig elhanyagolta a korai munkáit, melyeken az elemi erejű, spontán érzelmek, gesztusok telítik meg élettel a papírt és a vásznat.

Az ebben az időszakban született Fehér képek, a távol-keleti kalligráfia hatását tükröző kalligráfiái és az Angyalföldi naplórajzok lírai és vad szenvedélyes hangulatát a többnyire egy központi motívum köré rendeződő ösztönös mozdulatok adják
Az Angyalföldi naplórajzok 1965 hónapjainak szószerinti naplórajzai, bár volt hogy egy nap több munka is született – a lelkiállapot ritmusát követő improvizációk, figurák nélkül.
A lavírozott tusrajzos kalligráfiákból szinte észrevétlen egy-két motívummal kúszik át a sablonmintákkal, egy-egy felirattal, betűlenyomattal is díszített tusrajzokba, melyeknél még megmaradnak a festői, spontán elemek is. Ugyanakkor a sablonok a popos kalapképeiben folytatódnak. 
Az acb Galéria kiállításán Tót hatvanas évekbeli papír alapú, festett, rajzolt munkáival, néhány kollázsával találkozhatnak.

Kurátor: Bordács Andrea