Szombathy Bálint
Hősök voltunk
Helyszín: | acb Galéria |
Dátum: | 2016. márc. 11. – ápr. 21. |
Leírás
Az 1960-as évek legvégétől aktív, vajdasági születésű Szombathy Bálint számos, nem hagyományos médiumban alkot a vizuális költészettől kezdve a mail arton keresztül az akcióig, de az avantgárd értelmezését segítő kritikai tevékenysége is meghatározó. Szombathy konzekvens pályájának két fontos hozadéka a történeti- és a neoavantgárd közötti folytonosság megteremtése, valamint a politikai reflexiók tudatosítása a művészi praxisban. Hősök voltunk című kiállításán az 1970-es évek során készült emblematikus sorozatai mellett újabb, a jugoszláv múltat dekonstruáló művei kerülnek bemutatásra.
Szombathy Bálint művészetének fókuszában a történelem áll, annak egyéni, közösségi és művészeti vonatkozásai egyaránt. Azonban Szombathy alapállásából fakadóan ezek az aspektusok nem elválaszthatók egymástól, így a művész feladata az egyes rétegek egymásra rakódásának föltérképezése, és adott esetben a szükséges változás előidézése érdekében való cselekvés. Szombathynál a művész mint aktivista eszménye a történeti avantgárd elődöktől, illetve kifejezetten Kassák Lajostól eredeztethető, és ebből fakad a vajdasági alkotó munkásságára mindvégig jellemző elhivatottság, amivel a művészet és az élet különbségének eltörlésén fáradozik. Bauhaus című 1972-es fotósorozata kiváló korai példa a történelem egyéni, közösségi és művészeti rétegeinek feltárására: az avantgárd egyik meghatározó csoportját helyezi jelképesen személyes életterébe, miközben ezt a személyes életteret átpolitizálja a mindenütt jelenlevő Josip Broz Tito arcképe. Így válik a mű a hetvenes évek komplex jugoszláv realitásának feldolgozásává.
A Hősök voltunk kiállítás központi eleme kétségkívül a feldolgozás, közelebbről a jugoszláv múlttal való szembenézés, valamint a poszt-totalitárius valóságra való reflexió. Ennek megvalósításához Szombathy az appropriáció stratégiáját választja, és személyes, illetve különböző helyekről begyűjtött tárgyakat épít munkáiba, mint például kitűzők, pártkönyvek, igazolványok és zászlók. Az ideológia és a propaganda tárgyi manifesztumainak felhasználása nem idegen számára, hiszen már a kilencvenes évek radikális performanszaiban és installációiban is megjelennek ilyen tárgyak, sőt, a zászló az életmű egyik leggyakrabban felbukkanó eleme. Legfrissebb sorozatában Szombathy a "Feledhető?" kérdéssel pecsételi le a pártállami múltat képviselő rekvizitumokat, ami egy, a 2010-es években többször megvalósított akcióját felidézve utal annak címére mint művészi-emberi manifesztóra: "Emlékezz!"