Szarka Péter 1989-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd ugyanott 1992-ben fejezte be posztgraduális tanulmányait. 1989-től 1995-ös feloszlásáig az Újlak csoport tagja volt, amely a rendszerváltást követő magyar képzőművészet egyik meghatározó, progresszív alkotói társulásaként működött. Az eredetileg festőként végzett művész a ’90-es években létrehozott installációi után az új technikai médiumok nyújtotta lehetőségeket kihasználva a 2000-es évek elején a digitális képalkotás felé fordult: 3-dimenziós tervezőprogramokkal fiktív terekben fiktív objektumokat és/vagy személyeket ábrázolva. Az elmúlt néhány évben mediális eszköztára kiegészült a fotó műfajával, melyről több sorozatnyi fekete-fehér fotó- és fotó-alapú mű tanúskodik. Mind a 3D-s képalkotás eredményeként létrehozott printek, mind a fotók erősen magukon hordozták a festői szemlélet jegyeit, ahogy a társadalomkritikai indíttatás is közös jellemzőjük.

Szarka újabban visszatért a festéshez és a rajzoláshoz, ám művei létrehozásához gyakran nem hagyományos alapanyagokat is használ (pl. műtermében felgyűlt hulladékanyagok jelennek meg hordozófelületként), amely egyfajta visszatérés a művész saját, ’90-es évekbeli gyökereihez is.

FAQ című kiállításán legújabb, tojástemperával festett képeit mutatja be. Kiállított festményein a kortárs vizuális kultúra jeleit használja, melyeket az eredeti kontextusuktól megfosztva, roncsolva, töredékesen vagy átalakítva helyez kompozícióiba. A grafikai és a tipográfiai design módszereit is alkalmazva, gyakran feliratok beiktatásával szűkszavú, szikár, ugyanakkor enigmatikus képeket hoz létre. Zavarba ejtő az, ahogy Szarka mindezt a festészet műfajában tálalja, mert a megfestés módja szándékoltan nem steril és perfekcionista, a művész esetlegességekkel, szándékolt rontásokkal valamint a különböző festőiségű felületek kombinálásával gondoskodik az érzéki dimenzió, a személyes kézjegy jelenlétének tudatosításáról, amely egyfelől a közeliséget, az alkotási folyamat auráját sugallja, másfelől a tartalom vonatkozásában elidegenítő szereppel bír.

Az intellektuális indíttatás és megközelítés előtérbe helyezését erősítik azok a brand- vagy szlogenszerű feliratok, amelyek a művek többségén megjelennek, s elsősorban olyan témák irányába terelik gondolatainkat, mint a művésznek a mai társadalomban betöltött szerepe, illetve a művészet megnyilvánulási területeihez, felületeihez való viszonya.

A művész korábbi műveivel összehasonlításban a folytonosságot leginkább a tartalmi és formai redukció tekintetében találjuk meg. Szarka munkái óvakodnak a tartalom túlmagyarázásától, szándékosan minimalizálva van bennük a befogadó be- és megvezetése, szokatlanul és néha talán elsőre kényelmetlenül nagy teret hagynak a felfedezésnek és a szabad értelmezésnek, így szembesítve nézőjüket időről időre azzal a kérdéssel, hogy mi lehet, mi legyen korunkban a művészet szerepe.