Az 1964-ben született Szarka Péter Szombathelyen járt középiskolába és ott végezte el a tanárképző főiskola rajz szakát. 1985 és 1989 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) festő szakának volt hallgatója, ahol 1992-ben fejezte be a posztgraduális képzést. 1989-től az Újlak csoport tagja, egészen annak 1995-ös feloszlásáig.  Amellett, hogy részt vesz a csoport tagjai által létrehozott kollektív művek megalkotásában, Szarka önállóan is dolgozik a kilencvenes években. Szarka 1991-ben elnyerte a Sub Voce – Első magyar videóinstalláció kiállítás egyik fődíját egy elektronikusan vezérelt, komplex kép-hang információkat átalakító műalkotással, s az 1990-es évek közepén több egyéni kiállítással jelentkezett Budapesten. Művei a tömegkultúra, ezen belül egyes zenei stílusok által generált szubkultúrákra utaltak. Szarka legutóbbi egyéni kiállításai a Szombathelyi Képtárban 2001-ben (Self Megamix), a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben 2002-ben (Képek a készletből), a Műcsarnokban (Puha bomba), valamint 2004-ben az az acb galériában voltak láthatók. Szarka képviselte Magyarországot a 2004-es Sao Paulo-i Biennálén, Brazíliában, az EU-Positive című kiállításon Berlinben, valamint 2005. május 9-én nyílik a bécsi Museum of Young Art-ban egy EU-tagországok művészeit bemutató tárlat, ahol Szarka négy művel szerepel (Young Art Europe).

A kiállításról:

Szarka a számítógépet, valamint a Durst Lambda nyomtatási technikát használja, s ennek jóvoltából különösen részletgazdag, kiváló színmélységű, látványos formátumú printeket mutat be. A 3D-szoftverek (Poser, Brice) alkalmazásával nem az optikai képalkotást - tehát a kamerát - helyettesítő technikát kívánt használni. Mivel terek szerkesztésére, színek meghatározására, felületek kialakítására, fények és árnyékok szerkesztésére találták ki a programokat, Szarka ezeket magától értetődően mint a festészet lehetséges technikáit használja. Témája egyfelől ürügy a kvázi festészeti mű létrehozására, másfelől visszatér korábbi műveinek kritikai, zenei és kulturális vonatkozásaihoz. Szarka témái és képsorozatai 2005-ben: merénylő szobra, enteriőrök, tájképek fiktív szobrokkal, csendéletek,  zsánerszerű beállítások, tehát klasszikus műfajok, amelyek látszólag idegenek a digitális és virtuális térfelfogástól. A kortárs művészetre jellemző, exponenciálisan gazdagodó trend- és képburjánzás folyamának ellenállva lelassul, s az évtized közepének tapasztalatait levonva, tágabb értelemben vett kulturális horizont felé fordul Szarla Péter. A acb Galériában bemutatott korábbi sorozatok: a "Lázadók" és az "éhes emberek" szoborrá válva egy korszak lezárultát, egy életkor végét, eszmék és indulatok lecsengését és kimúlását reprezentálják. Úgy tűnik, hogy a jelen kultúrájához evidensen hozzátartozik a múlt és a közelmúlt történelmének, letűnt kultúrájának, design-jának, társadalmi viszonyrendszereinek valamilyen formában való feldolgozása a hazai művésztben. Szarka új műveiben felismerhetőnek tűnik az egyéni élményeken, különböző inspirációs forrásokon alapuló kulturkritikai  feldolgozás igénye.