A kiállítás Pinczehelyi Sándor (1946) nyolcvanas években készült alkotásaiból mutat be válogatást, amely az ötágú csillag motívumára fókuszál, és egyúttal megidézi a művész szereplését az 1988-as Velencei Biennálé magyar pavilonjában. 

A kiállítás középpontjában az 1989-ben készült Csillagcipelés-sorozat áll, amely Pinczehelyi korai folyamatműveinek szekvencialitását felidézve a geometria, test és jelkép komplex összefüggéseiről tanúskodik, ugyanakkor az új hullámos festett-átrajzolt fotográfia hatását is mutatja. A csillag eltérő módon jelenik meg a nyolcvanas évek végén létrehozott festményeken, amelyek a Velencei Biennáléra készült műcsoporttal egy időben készültek. Összefüggésben a nyolcvanas évek újfestészeti tendenciáival, amelyek Pinczehelyire is hatással voltak, ezek a művek az expresszív gesztus és a neutrális, sematizáló márkavédjegy összekapcsolásából jöttek létre. Pinczehelyi munkásságában 1983 óta jelen van az assemblage, environment és installáció – jellegzetes motívumkészletének térbe való átemelésével létrejött − műfaja. Velencében mutatta be először azt a Csillag-szalmacímű alkotást, amely új dimenziót adott a munkásságában a csillag-motívum megjelenési formáinak. Az acb Galériában rendezett kiállításon látható lesz ennek az objektnek a kisebb méretű rekonstrukciója, egyúttal a művész 2020 tavaszán − a koronavírus-pandémia megfékezésére elrendelt karantén idején − készült fotósorozatából is bemutatunk egy válogatást.

Pinczehelyi Sándor a magyar neoavantgárd második generációjának tagja. Pályája a konstruktivizmus nyelvét megújítani vágyó és tájbeavatkozásokkal kísérletező Pécsi Műhelyben indult. 1972-ben kezdte el kialakítani a munkásmozgalom jelképeire (csillag, utcakő, sarló és kalapács) épülő, az évtizedek folyamán védjegyévé vált ikonográfiát. Konceptuális, de sok tekintetben a pop arthoz – és közép-európai módozataihoz – is kötődő alkotói gyakorlata során a politikai rendszer önmitizálásában is kulcsszerepet játszó „forradalmi”szimbólumokról lefejti a propagandisztikus-teátrális tartalmakat, és ironikus gesztussal eredeti funkciójukban mutatja fel, azaz „visszatárgyiasítja” őket. A nyolcvanas évek elején ez, a művész magánmitológiáját meghatározó motívumkészlet a PFZ (piros, fehér, zöld)-tematikával bővült: a magyar trikolor színei a velük megjelölt termények nemzeti exporttermékké alakulásának, a jel és az árucikk bonyolult kapcsolatának kérdéseit, egyúttal ember és természet viszonyának problémáját is felvetik.

A kiállítás alkalmából Pinczehelyi Sándor nyolcvanas években készült műveivel foglalkozó kiadvány jelenik meg az acb ResearchLab gondozásában.

A kiállítás a Fotóhónap 2020 eseménye.