Ladik Katalin

Éneklő ládák

Helyszín: acb NA
Dátum: 2018. júl. 06. – aug. 24.
Leírás

Az acb NA galéria szezonzáró kiállítása Ladik Katalin legújabb hangköltészeti projektjét mutatja be. Az Éneklő ládák előzménye egy olyan fotósorozat, amely a konceptuális szellemiségű Bosch+Bosch csoport két tagja, Szombathy Bálint és Ladik Katalin közötti együttműködésből született. Szombathy Bálintot akkor már évek óta a városi környezet és a jelek-betűk szemiotikai viszonya, illetve a talált szövegek vizuális-költészeti minősége foglalkoztatta. Ebbe a tendenciába illeszkedően Szombathy és Ladik két műcsoportot is létrehozott egy közös utazás alkalmával 1976-ban, Tenerifén. Az egyik, amely a land art intervenciók és a vizuális költészet eszköztárát használja, a helyszínen talált kavicsokból kirakott feliratokat ábrázoló fotókból áll (Talált vizuális vers: Kavics betűk). A másik sorozat vizuális elemei a kikötőben felfedezett halasládák, amelyeken képversként értelmezhető különböző színű betűjelek, kódok szerepelnek. A Szombathy-monográfiában Talált vizuális vers: Faládák címen szereplő fotósorozat a Ladik Katalin praxisára jellemző intermediális átértelmezésen megy keresztül. (A sorozatok forrása: Szombathy Bálint: Poetry -- Konkrét vizuális költemények, 1969--1979. Forum, Újvidék, 1981, 19--30. Fotó. Szombathy Bálint)

Ahogy az ugyancsak 1976-ban kiadott, a művész nemzetközi sikerét megalapozó, első jugoszláviai hangköltészeti lemez, a Phonopoetica esetén történt, Ladik kiindulópontja itt is a zenei partitúraként értelmezett képvers volt. A művész évtizedekkel később, 2017-ben vette újra elő az eredetileg diapozitív formájában létező műveket, hogy hangstúdióba vonuljon velük. Az Éneklő ládák vizuális partitúráit egy szabadon értelmezett fónikus interpretációnak vetette alá. Minden egyes, a képen szereplő mássalhangzót egy zenei hangnak feleltetett meg, amelyhez improvizatív módon viszonyulva, de a partitúra szerint mégis követhetően énekelt le. A betűk változó hangértéke, a Ladik Katalintól megszokott lenyűgöző hangterjedelem, a gyermeki és az archaikus hangképzés együttese szervezi meg a konkrét zenei mű talált zenei hangokkal is kombinált montázsát. A művész koncepciójának megfelelően a kiállítótérben a fotósorozat vetített állóképei jelennek meg a kiterjesztett zenei hangtérben.

 

Mutass többet