Kelemen Károly (1948) acb Plusban rendezett kiállítása  ̶ elsősorban a művész kilencvenes években készült műveiből válogatva  ̶ betekintést nyújt az alkotó magánmitológiájának jellegzetes elemeibe.  Ilyen Teddy, a mackó, aki a nyolcvanas évek közepén tűnt fel Kelemen alkotásaiban, és éppannyira hőse mint mellékszereplője a Kelemen művein kibomló, művészettörténeti toposzokon, referenciául használt alkotói életműveken átvezető vándorútnak. Kelemen eszköztárában az avantgárd ilyen módon történő deheroizálása és a kisajátítás gesztusai már korai, a hetvenes évek végén készült radírképein, „grafitfestményein” is kiemelt helyet foglalnak el. Az alkotó ezeken a műveken az avantgárd művészet ikonikus mozzanatainak dekonstruálását hajtja végre, majd ezt a gondolatot kibővítve, a nyolcvanas évek elején bekövetkezett „festői fordulata” után színes, vibráló, figurális vásznain, épített képein és plasztikáin különböző művészettörténeti korszakok átírása, kultúrtörténeti és politikai jelképek használata válik meghatározóvá. A címét az egyik kiállított festményről (egy 1987-ben elkezdett sorozat darabjáról) kölcsönző kiállítás a művész kisméretű Preparált absztrakt festményeiből is felvonultat egy válogatást. Ezek a képek az absztrakt festészet útjait, a „tiszta festőiséget” demonstrálják, de a játékállatok szemére emlékeztető, valójában állatpreparátorok által használt szemek vászonra való applikálásával antropomorffá is teszik a létrehozott kompozíciókat.

Kelemen Károly 1970 és 1974 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. A hetvenes évek közepén részt vett a Rózsa Kör tevékenységében. 1982-ben egy kereskedelmi galéria szándékával az ő lakásában és vezetésével jött létre és működött Simon Zsuzsa művészettörténész menedzselésével a Rabinec Galéria (1983-tól Rabinext Stúdió néven). 1979-től készült „radírképei”, amelyekkel 1981-ben Aranypaletta-díjat nyert Cagnes-sur-Merben, nagyban hozzájárultak a magyarországi posztmodern elindulásához, 1981-ben a budapesti Dorottya Galériában rendezett egyéni kiállítása pedig egybeesett az első Új Szenzibilitás kiállítással. Kelemen állandó résztvevőjévé vált a Hegyi Loránd által életre hívott kiállítássorozatnak, illetve a hozzá kapcsolódó hazai és nemzetközi seregszemléknek, amelyek a transzavantgárd, a „szubjektív historizmus” nemzetközi áramlatával párhuzamosan létrejött hazai tendenciákat igyekeztek összefogni a főleg a nyolcvanas évek első felében új erőre kapott festészet jegyében. Kelemen művei számos nemzetközi kiállításon szerepeltek, köztük 1986-ban a Velencei Biennálén, ahol Bak Imre, Birkás Ákos és Nádler István társaságában képviselte Magyarországot.