Sajátos, összetéveszthetetlen, egyéni stílust alakított ki az 1990-es évek közepén a most harminchét éves festő, Braun András. Nem ábrázoló jellegű, geometrikus elemekből és struktúrákból álló, telített színekből építkező művei szinte vibrálnak, dinamikát és energiát sugároznak. Erős szemmunkára kényszerítik a nézőket, akik intenzív optikai élményben részesülnek egy-egy Braun-kép élvezetekor: mint műélvezők, alapos idegrendszeri stimulációt élnek át. Új, 2007-es, a Kronosz és Tsa-i. címet viselő festészeti anyag Braun András korábban kifejlesztett festői koncepcióján alapul. A Bécsben, a ViennAfair 2007 áprilisában már nagy sikerrel bemutatott sorozat új darabjai kerekded foltokból, elliptikus háló-mintákból épülnek fel. Az erőteljes színek fokozzák a Braun-képek dekorativitását. Egyes festményekbe a művész a kompozíció lényeges alkotóelemeiként papírra nyomtatott mintákat applikál. Braun új sorozata az előzőekhez képest oldottabb, lazább színvilágú, az absztrakt festészet nyelvének további megújításának újabb lehetőségeiről tanúskodnak.

A Braun-féle kép rétegei egy-egy raszter, vonalháló, vagy foltokból építkező struktúra. Az így létrejött rétegek, mint egy-egy hullámcsomag hatnak egymásra a fizikából ismert interferencia-jelenséghez hasonlóan. A hullámok interferenciája azt jelenti, hogy két vagy több hullám ütközik, vagy párhuzamosan halad, vagy keresztezi egymást, s a találkozás során a hullámok rezgésszámuktól és amplitúdójuktól függően kioltják, gyengítik, vagy erősítik egymást. Különösen jól megfigyelhető ez azokon a képeken, ahol ugyanazt, vagy nagyon hasonló vonalhálót fest Braun az előző rétegre. Ilyenkor az apró, de gyakori ismétlődések megzavarják a szemet, a vonalháló vibrálni, lüktetni kezd. A megzavart szem egy idő után nem tudja eldönteni, hogy melyik a felső és melyik az alsó réteg, tehát a kép sajátos térviszonyai is felborulni látszanak. Hasonlót tapasztalunk a kaleidoszkóp lassú mozgatásakor. Ezek az optikai hatások ismertek az álmokból és a pszichedelikus élményekből és tapasztalatokból. Braun képeit szemünk a központi idegrendszerbe juttatja, amelyik megzavarodik, elbizonytalanodik. Színei önálló életre kelnek az optikai turbulencia miatt, s bár műveinek koncepciója hasonló, mindegyik képe más-más festői élményt nyújt. 2003-tól az acb Galéria folyamatosan bemutatta újabb és újabb ciklusának darabjait a Verso (2003), a HU.GO (2004), a Follow me  (2005), és az Önindító (2006) című tárlatokon.

Braun András festményei megtalálhatók a Ludwig Múzeum, a Kortárs Művészeti Intézet és a Szombathelyi Képtár gyűjteményében. 1995-ben elnyerte a Ludwig Alapítvány, 1999-ben a Magyar Aszfalt festészeti díját. Alkotásainak nagyívű kollekciója az Irokéz Gyűjteményben található. A művész festményei számos hazai és külföldi magángyűjteménybe is bekerültek. Braun Andrást 2003-tól a budapesti acb Galéria képviseli.