Mátrai Erik AIR című kiállítása az alkotó legújabb absztrakt festészeti sorozatán keresztül a művészet, az emberi érzékelés, valamint a fény fizikai és metafizikai implikációinak összefüggéseit kutatja. A kiállításon látható nagyméretű vásznak nem csupán az absztrakt festészet és a fenséges esztétikájának kortárs relevanciájára, de egyúttal a tudományos megismerés és a transzcendens élmények közötti művészeti közvetítés aktuális lehetőségeire is rákérdeznek.

A nagyméretű absztrakt vászonképekből álló sorozat darabjai leginkább a “color field” festészet homogén felületképzéseivel rokoníthatóak, de a közvetlen festészeti gesztusok, ecsetnyomok, kaparások helyett a képmezők speciális festékfújási technika révén telnek meg finoman egymásba tűnő, szinte éteri hatású színfelületekkel. A művész saját testén és légzésén alapuló eljárás során a vászon felületén apró, messziről szinte alig látható festékfoltok kerülnek egymás mellé és fednek egymásra. Vagyis a képsíkon látható színmezők valójában nem fizikailag összekevert színekből, hanem a pointilista színelmélet értelmében tisztán, keveretlenül, parányi pontok optikai együttállásából születnek meg a kép nézőjében. A nagyobb méretű festmények tematikus és stílusbeli felvetéseit kisebb és intimebb léptékű papíralapú művek egészítik ki a kiállításon.

Alkotásaiban Mátrai gyakran merít a légkör, a levegő, az égbolt és a természeti jelenségek távlatosabb megfigyelésének elementáris élményeiből. Ez a tematikus elem kulcsfontosságú legújabb festményei esetében is, de ezek a művek a konkrét festészettechnikai kérdéseken túli, általánosabb esztétikai és egzisztenciális kérdéseket is felvetnek. A mostani kiállítás alkotásai fiktív és valós égi vagy légköri jelenségeket idéznek meg, épp ezért az érzékelés határait is kijelölő transzcendentális tájképekként vagy atmoszféra-festményekként is értelmezhetőek. Ezek a vásznak tehát olyan kontemplatív képi felületek, amelyek az emberi érzékelés természetének, valamint önmagunk és a világmindenség megismerésének együttes igényét tükrözik.

Mátrai festőművészként diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2004-ben, azonban már diplomamunkája is videóinstalláció volt. Multimediális alkotóként azóta is otthonosan mozog a videó, a fotográfia és az installáció műfajaiban. Neve az utóbbi években a fényművészettel, luminokinetikával és nagyszabású installációművészettel kapcsolódott össze, de a festészeti szemlélet továbbra is meghatározó maradt a különböző képzőművészeti médiumokban megvalósított alkotásaiban. Ez nem csupán a színelméleti problémákra, a szín és az absztrakció kapcsolatára fordított figyelmében, hanem az ábrázoló és téralkotó művészet alapvető sajátosságait érintő kérdésekre és a művészettörténeti-ikonográfiai hagyományra adott reflexióiban is megfigyelhető.

Ennek megfelelően Mátrai itt látható munkái továbbra is az emberi tapasztalat és annak lehetséges határait, valamint az azon túl sejthető világ elképzelt körvonalait kutatják. A kiállítás tehát voltaképpen az emberi és a transzcendens között születő és létrehozható kapcsolatról, illetve a percepció és az ábrázolás összefüggéseinek általánosabb esztétikai problémáiról is szól.