Bak Imre búcsúztatása

Bak Imre, a magyar művészet kimagasló alakja, Kossuth-, és Herder-díjas festőművész, 2022. december 23-án életének 83. évében elhunyt. Bak Imre végakaratának megfelelően a közönség és a szakma legújabb művei társaságában búcsúzhat el a művésztől január 5-én (csütörtökön) 18 és 21 óra között. Zártkörű temetéséről családja gondoskodik majd a későbbiek során. A csendes megemlékező est során Hajdu István, Bak Imre monográfiájának szerzője búcsúzik az alkotótól.

Bak Imre az 1960-as évek derekán induló magyar művészgeneráció meghatározó egyénisége volt, aki példátlanul következetes, párját ritkítóan változatos, több mint fél évszázados művészeti pályát tudhatott magáénak. Kivételes érzékenysége, szerénysége, szakmai alázatossága és következetessége, közel hatvan évet átölelő életműve mély nyomot hagyott a magyar képzőművészeten.

Karrierjének első szakaszát döntően befolyásolta a Zuglói Kör szellemi közege, ahol generációtársaival együtt felvették a kapcsolatot az Európai Iskola és a korai magyar avantgárd szellemi száműzetésben élő alkotóival és Hamvas Bélával is; Bak és nemzedéke mégis az 1968-ban és 1969-ben megrendezett Iparterv kiállításokkal vált széles körben is ismertté. Bak Imre az 1960-as évek végén dolgozta ki saját válaszát az amerikai, angol és német hard-edge és minimalista irányzatokra. A művész ezután évtizedeken keresztül kitartóan és töretlenül fejlesztette a festészet utáni absztrakció és a geometrikus absztrakció formanyelvét, egyensúlyba hozva a lokális avantgárd tradíciókat a kortárs festészet szüntelenül változó nyelvével, amelynek ütőerén soha nem lankadó figyelemmel és érdeklődéssel tartotta mindvégig a kezét. Bak Imre utolérhetetlen festészeti munkássága mellett egyik fontos úttörője a magyar konceptuális művészetnek is, posztmodern iránti elkötelezettségéről pedig utolsó interjúi is tanúskodnak.

Művei megtalálhatóak olyan kiemelkedő külföldi közgyűjteményekben, mint a londoni Tate Modern, a New York-i Metropolitan Museum, a stockholmi Moderna Museet, a berlini Nationalgalerie, a bécsi MUMOK, a zürichi Haus Konstruktiv, vagy a pozsonyi Nemzeti Galéria. Magyarországon fontos művei találhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.

Bak Imre szívesen idézte egyik kedvenc szerzőjét, Santarcangelit, aki így vall a halál és a művészet összefüggéseiről: „A mű feltételezi a halál, vagyis a legnagyobb iszonyat ismeretét és legfőképpen azért születik, hogy ennek az ismeretlennek az iszonyatát legyőzze.” Bak Imre szellemi és szakmai nagysága pótolhatatlan, fájó hiány marad utána a magyar kortárs művészeti életben. Páratlan módon kiérlelt életműve, amelynek tökéletesítésére szánta egész életét, művészeti tanúságtételként szolgál még számos eljövendő generáció számára.