Az acb Galéria Tót Endre kilencvenes években készült műcsoportjából rendez kiállítást, egy időben a művész másfél-két évtizeddel korábban alkotott kérdőíves munkáinak Art Basel-en látható bemutatójával. Az Öröm (Gladness) és az Eső (Rain) mellett a Semmi (Zer0) kulcsjelentőségű Tót munkásságában: a teljes életmű ezen alapvető „ideák” köré szerveződik.
A konceptuális művészet számára oly fontos semmi és annak sajátos esztétikája kapcsolja össze a most bemutatott „elsötétített képeket” a vizuális hiány köré épülő egyéb alkotásokkal. Tót korai művészkönyveiben – mint a Night Visit to the National Gallery vagy a My Unpainted Canvases – már korán megfogalmazódott a „távol, mégis jelen” (Alfred M. Fischer) elve.
Ahogy korai nyomtatvány-ideájában – amelyben üres négyszöggé írta át a Mona Lisát, majd a „valahol itt a mosoly” felirattal látta el –, a művész a „távollét jelenlévő képein” keresztül strukturálja újra a gondolati és a vizuális jelentéstartalmak viszonyát, miközben aktiválja a kollektív és kulturális emlékezet különböző rétegeit.
A kezdeti, képcédulákkal ellátott, üres négyszögek mellé a kilencvenes években társultak a feketével kitöltött – ám ilyen módon szintén üres – képterek. Ezek a munkák történelmi léptékű sajtófotók adataival (vagy éppen a teljes „Zero” jegyében minden információt megvonva) szólalnak meg. A blackout képek Tót Endre legerőteljesebb politikai töltetű művei közé tartoznak: a cenzúra és a hatalom működését, az emlékezetpolitika kérdéseit, valamint a képek társadalmi szerepét egyaránt játékba hozzák – mindezt úgy, hogy közben végig megőrzik a szerzőre jellemző fanyar humort és iróniát.