Tamás Hencze

Hencze Tamás művészeti karrierje az 1960-as években indult, 2018-as haláláig folyamatosan bővülő festészeti életműve pedig generációjának legfontosabb alakjai közé emeli őt. Hencze klasszikus műveltségű vidéki tanítók gyermekeként a budapesti Kirakatrendező Iskolát végezte el, valódi mesterének azonban Korniss Dezsőt tekintette, és olyan művészekkel alkotott egy intellektuális közeget, mint Tót Endre, vagy az absztrakt művészet és Hamvas Béla hatását mélyítő Zuglói Kör, ahol olyan művészek vitáztak a művészet aktuális kérdéseiről, mint Bak Imre, Nádler István, Molnár Sándor és Csiky Tibor. Hencze már az 1960-as évek elejétől a francia kortárs művészet legaktuálisabb irányaiból inspirálódott, saját festészete mégis az 1960-as évek második felében teljesedett ki papírképein. Hencze műveit szórópisztollyal és gumihengerekkel hozta létre, elmosódó szélű sávjai, csíkjai, vagy foltjai, oválisai elemi erejű vizualitású struktúrák voltak, amik a minimalizmus és a strukturalizmus hatásait mutatták. 

1966-1967-től száműzi festményeiről a gesztusfestészetre jellemző személyességet, új képei szerialitásukkal már sokkal inkább objektivitást sugalltak. Művei innentől kezdve sokkal inkább az érzékelés mechanizmusát vizsgálták és a nézőiket nem referenciális játékokra csábították, hanem igyekeztek azokat a vizualitás erejével „magukba szívni”. Az 1980-as évek posztmodern fordulatával Hencze festészete is megváltozik, korábbi strukturalista szellemiségű papír-alapú sorozatai után nagyméretű vásznakra vált és visszatér a pályája elején már használt néhol kalligráfiába is forduló gesztusfestészethez. Ezeket a gesztusokat, immáron piedesztálra emelve, letisztítva, sarkítva, a kontextusukból kiragadva mutatja fel a vásznain. Hencze Tamás Kossuth-díja mellett számos fontos elismerésben részesült pályája során. Művei megtalálhatók olyan fontos közgyűjteményekben, mint a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a bécsi Albertina, vagy a szöuli Nemzeti Galéria. Számtalan hazai és külföldi egyéni, és csoportos kiállítás résztvevője volt az 1960-as évek óta, Magyarországot is képviselte a Velencei Biennálén.