Redefinition

A globális társadalmunk életét alapjaiban megrengető COVID-19 pandémia hosszú idő óta a legnagyobb hatással bíró trauma, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie. A járvány jelenlétének sem időtartamát, sem minden hatását nem vagyunk képesek felmérni jelenleg, az azonban nem kétséges, hogy sok olyan változás, amelyet elindított, visszafordíthatatlanná vált. Az „Új normális”-ként emlegetett állapot nemcsak tartósnak ígérkezik, hanem véglegesnek is. A körülményekhez való alkalmazkodás fizikai és lelki nehézségei mindannyiunk számára kihívást jelentenek: veszteségeinket fel kell dolgoznunk, szokásaink, szemléletmódunk sok eleme változtatásra szorul. Korábban működőképesnek bizonyult, vagy annak vélt modelljeink felülvizsgálatára, újragondolására vagy akár radikális cseréjére kényszerülünk. Régóta túl vagyunk már a komfortzónából való kilépésen, újra kell definiálnunk fogalmainkat, kereteinket és társadalmi konvencióinkat.

A kiállítás a művészetet hívja segítségül ahhoz, hogy a változás különböző aspektusait észleljük, érezzük és értelmezzük. A szubjektív válogatásban a jelenlegi helyzetre reflektáló új művek mellett számos olyan, korábban készült alkotás szerepel, amely tematizálja az új helyzetben  felmerülő  problémákat, de olyan műveket is találunk benne, amelyeket a jelen kontextus ruház fel aktuális jelentéssel.  A kiállított művek felvetései között a kényszerű elszigeteltség különböző megközelítései mellett szerepelnek olyan aktuális témák is, mint a társadalmi igazságosság a #BlackLivesMatter mozgalom nyomán világszerte napirendre került problémája, a fenntartható környezet és jövő kérdései, valamint a mindezekre adható különféle válaszok. A műveket hat alfejezet mentén rendeztük el, ezzel is hangsúlyozva, hogy egy-egy adott mű mely aspektusa az, amelyet a kiállítás szempontjából fontosnak tartottunk, vagy amelynek mentén az alkotás szemantikai nézőpontból  újradefiniálható.

Paradox, hogy a művészet nyújtotta közvetlen élményt is kénytelenek vagyunk az online térbe áthelyezni, és bár a virtuális tér nem pótolja a közvetlen fizikai tapasztalást, a művek hordozta vizuális és gondolati tartalmak közvetíthetők általa, a 3D-s enteriőrmodell révén pedig követhető a kiállítás elrendezése és dinamikája.

A kiállítás kurátora Hegedüs Orsolya, aki 11 meghatározó év után ezzel a válogatással búcsúzik el a galériától, a művészektől és a közönségtől.