Az acb Galéria Tót Endre 1988 és 1991 között készült Layout festmények című ciklusából mutat be egy reprezentatív válogatást. Tót Layout festményei minden ízükben újdonságnak számítanak közönség és szakma számára is, mivel a kölni Galerie Ucherben megvalósult 1991-es bemutatásuk óta eltelt majdnem harminc évben nem voltak láthatóak.

Tót 1970-ben radikálisan elfordult a festészettől, és konceptuális művészi gyakorlatba kezdett, amelynek nemzetközi ismertségét is köszönheti. Festészeti érzékenysége, amely ezt a fordulatot megelőzően informel, pop artos és geometrikus műveiben is jelen volt, háttérbe szorult. 1979-ben az addigi karrierje csúcsán lévő, frissen emigrált Tót Endre Kölnben telepedett le, ahol szemtanúja lehetett az Új Vadak által képviselt művészeti paradigmaváltásnak, amelynek a festészeti kifejezésmódja a következő évtizedet uralta. A korszellem változására Tót maga is reagált, majd néhány útkereséssel töltött év után az 1980-as évek második felében visszatért a festészethez, és több olyan új műciklussal állt elő, amelyekben korábbi konceptuális ideái a festészet formai és materiális eszközeivel találtak kifejezésre. Ezen sorozatok közül festészeti szempontból kétséget kizáróan a Layout festmények a leggazdagabbak: a nyolcvanas évek festészetének markáns vonásai, kérdésfelvetései, mint a dekorativitás, a minták használata és a korra jellemző erőteljes színek elegyednek nagyon egyéni módon a sajtótermékek vizualitásával, ami nagyban dominálta a XX. század végének esztétikáját.

A mind kompozicionálisan, mind a festészeti minőségeket tekintve legváltozatosabb festménysorozat – dacára annak, hogy az elmúlt évtizedek átfogó Tót Endre kiállításai ezt nem hangsúlyozták – nagyon is szerves részét képzi Tót életművének, darabjaiban ugyanúgy a semmi és a hiány konceptuális megfogalmazásának programja folytatódik, éppen csak egy festő logikája mentén. A Layoutok előképei között ott találjuk Tót első My unpainted canvases és Night Visit to the National Gallery című művészkönyveit, vagy 1978-as átfestett Népszabadság-címlapját. A formai párhuzamokon túl azonban még fontosabb az a felismerés, hogy Tót egész életművében központi szerepet játszik a kommunikáció és a kommunikációs eszközök tematizálása, így a sajtótermékek, esztétikai vizsgálatuk és feldolgozásuk is organikus módon kapcsolódik Tót alapvető művészeti érdeklődési köréhez.

Tót Endre Layout festményein nem csak hogy felismerhetők bizonyos esetekben a napilapok, magazinok hasábjainak analóg szövegtördelési és fotószerkesztési gyakorlatai, hanem ezen eljárásokra is épülnek képei. A művész kész sajtótermékek lapjait, szövegeit, képeit, fejléceit absztrahálja újra saját logikája szerint, mindezt ráadásul úgy, hogy ebben a folyamatban teret enged a colorfield, a monokróm és a Neo-Geo festészeti tradíciónak is. Ezek a képek mégsem csak azért frissek ma is, mert korábban nem találkozhatott velük a közönség, hanem többek között amiatt is, mert öntudatlanul is a napjainkban erősen kritizálható médiafelületek látszat-jellegét erősítik fel. Mi több, digitális korunkban mind a mai napig olyan aktuális festészeti kérdéseket feszegetnek, amik újra és újra bizonyítják az analóg technikai megoldások festészeti relevanciáját az absztrakció és az ábrázoló leképzés határmezsgyéjén.

A kiállítás az NKA támogatásával valósult meg.