Szilvitzky Margit (1931-2018) neve összeforrt a magyar textilművészet hazai és nemzetközi áttörésével és hetvenes évekbeli hőskorával. Az ezen a területen dolgozó alkotók a textilre elsődleges, autonóm médiumként tekintettek, és az iparművészettől való függetlenedéssel párhuzamosan a nemzetközi képzőművészeti diskurzus aktuális kérdéseivel foglalkoztak. A magas művészet hagyományos kategóriáin kívül, a politikai figyelem perifériáján működve a szombathelyi biennálék pedig 1970-től kezdve intézményes keretet biztosítottak a kísérleti textiles megközelítéseknek. Attalai Gábor és Szenes Zsuzsa mellett Szilvitzky is azok közé a művészek közé tartozott, akik nem csupán rendszeres és jelentős kiállítókként, hanem az események alakítóiként is részt vettek az „új textiles” mozgalom történetében.

Az acb Attachmentben megrendezett A négyzet megtalálása c. kiállítás az alkotó hetvenes években készült textilműveiből, illetve kollázsaiból mutat be egy válogatást. Viselettörténeti, népművészeti és neoszecessziós ihletésű korai alkotói szakasza után Szilvitzky a hetvenes évek második felében fordult a fehér vásznak felé. Egyúttal rátalált a négyzetre (egyéb geometriai alapformák mellett), mint a malevicsi „tiszta formára”. Ezt támasztja alá A négyzet megtalálása (1975) című, programadó folyamatműve is. A szuprematizmus, a De Stijl és a konkretizmus hagyományaira egyaránt reflektáló négyzet és a modernizmus emblematikus négyzetrácsa volt a meghatározó forma Szilvitzky 1976-os kőszegi, a textil képzőművészeti, „kísérleti” felfogásának kiteljesedése szempontjából mérföldkőnek minősülő kiállításán is. Itt szerepeltek elsőként a mostani kiállításon látható, és a relief és a táblakép sajátosságait egyaránt hordozó 100x100-as négyzetek illetve az Evidenciák. A minimal art és a konceptuális művészet irányába elmozduló szeriális alkotások és folyamatművek egyúttal egyre inkább előtérbe helyezték a textil plasztikai lehetőségeinek vizsgálatát, a sík térbe fordíthatóságának lehetőségeit, fény-árnyék viszonyainak kutatását Szilvitzky rendszerkereső és rendszerteremtő érdeklődésében. Ez alkotók olyan széles körével hozza kapcsolatba Szilvitzky műveit, mint Türk Péter, Mengyán András, Hantai Simon, Gáyor Tibor, Maurer Dóra, Vera Molnar, illetve Hopp-Halász Károly vagy Pauer Gyula. 1977-ben Helsinkiben rendezett kiállítása irányadó volt az anyagra (fehér vásznakra) és a koncepcióra (az összefüggő formai rendszert követő gondolkozásmódra) való rátalálás szempontjából. Elsőként itt volt látható az acb Attachmentben kiállított, Moduláció II címet viselő textilplasztika közvetlen előzménye is. A „harmonikamotívum”-ra épülő Modulációk egyaránt felfoghatóak levasalt élek által határolt hatszögformációkat sokszorozó modulok soraiként, valamint Moholy-Nagy nyomán teret formáló elemekként.

„A textilanyag egyik legegyszerűbb alakítási módja a hajtogatás. Ennek a cselekvésnek határozott formai következménye, éle, nyoma marad, s mint ilyen, elemi módon világít rá a térben formálódás enteriőr, exteriőr, téri viszonyhelyzeteire. A vásznak hajtogatása során találtam rá a geometrikus formációkra, az egybevágóság, a szimmetria, az ismétlődés összefüggéseire, amelyek gyakran a természeti formálódás törvényeivel is rokonságot mutatnak” – írta a művész 1979-ben. A hajtogatással létrehozott variációk szisztematikus módszerére való rálelés, illetve az anyagok folyamatos analízise, a velük való kísérletezés szoros összefüggésben állt az Iparművészeti Főiskolán Szilvitzky nevéhez kötődő és a Bauhaus gyakorlatára alapozó, vizuális gondolkodást fejlesztő Művészeti tanulmányok című kurzuson folyó munkával. Szilvitzky ennek keretében alkalmazott anyagkísérleteire és módszereire – az olyan alkotók gyakorlataival fennálló rokonság mellett, mint Anni Albers – a Bauhaus Vorkurs egykori vezetője, és a kísérleti művészet amerikai fellegvárának számító Black Mountain College későbbi oktatója, Josef Albers papírstúdiumai is jelentős hatással voltak. A hajtogatással létrehozott forma anyagra vonatkoztatott maximális ökonómiája és a vizuális elemek közti egyenrangúság, a hiány formaképző jelentőségének felismerése, és a váratlanságra való nyitottság Szilvitzky műveiben ennek a kapcsolatnak köszönhető. Az élek, szögek felfedezése és alkalmazása, vonalként való használata és a velük szembeállított gyűrés, tépés, hasítás gesztusa, a hajtogatás eljárásával játékba hozható transzparencia és rétegződés Szilvitzky papírkísérleteiben realizálódott elsőként; ezeknek az eredményeit vitte át a még jobban alakítható textilanyagba, kollázsokba, rajzba, térinstallációkba, majd a nyolcvanas évek végén applikált és festett vásznakra.

Szilvitzky Margit pályáját médium- és szemléletváltások tagolták, amelyek egy sokrétű tevékenységgel és jelentős elméleti munkássággal rendelkező képzőművész profilját rajzolják ki. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után divattervezőként dolgozott, majd az autonóm textil egyik hazai úttörőjeként a textil médiumával kezdett kísérletezni. A textil területén szerzett tapasztalataiból organikusan következett, hogy új irányokat keresve a nyolcvanas évek végén rátaláljon a festészetre. Pályáján mindvégig meghatározó a rajz, a kollázs, az anyagkísérletekben való elmélyülés. Az Iparművészeti Főiskolán kifejtett oktatói tevékenysége mindvégig szoros kapcsolatban állt alkotómunkájával, és olyan kreatív energiáról tanúskodik, amely az oktatást is alkotói tevékenységnek tekinti. A Szombathelyi Fal- és Tértextil Biennálék szinte állandó résztvevője volt, és azok közé az alkotók közé tartozott, akik az Ipari Textilművészeti Biennálék és a magyar kísérleti textil legfontosabb helyszíne, a Velemi Textilművészeti Műhely létrejöttének lehetőségét megteremtették. A magyar textilművészet hazai és nemzetközi kiállításainak állandó szereplője volt, illetve részt vett számos grafikai, illetve művészkönyv-bemutatón is. Többek között önálló kiállítása volt Helsinkiben, Rómában, a budapesti Műcsarnokban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban és a Szombathelyi Képtárban.  Érdemes és kiváló művész, illetve a Magyar Köztársaság Érdemrendjének birtokosa volt.

A kiállításhoz kapcsolódva az acb ResearchLab – a magyar kísérleti textilművészet kiállításával, kutatásával foglalkozó tevékenységének újabb állomásaként – Szilvitzky Margit 1968 és 1988 közötti alkotói periódusával foglalkozó kiadványt jelentet meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Szilvitzky Margit acb Attachmentben rendezett egyéni kiállításával egyidőben, az acb Galéria és a Kieselbach Galéria együttműködésének keretében Hübner Aranka, Kuchta Klára és Szilvitzky Margit műveiből válogatás látható a Kieselbach Galériában (Budapest, 1055, Szent István körút 5.).