Az 1964-ben született Szarka Péter Szombathelyen járt középiskolába és ott végezte el a tanárképző főiskola rajz szakát. 1985 és 1989 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) festő szakának volt hallgatója, ahol 1992-ben fejezte be a posztgraduális képzést. 1989-től az Újlak csoport tagja, egészen annak 1995-ös feloszlásáig.  Amellett, hogy részt vesz a csoport tagjai által létrehozott kollektív művek megalkotásában, Szarka önállóan is dolgozik a kilencvenes években. Szarka 1991-ben elnyerte a Sub Voce - Első magyar videóinstalláció kiállítás egyik fődíját egy elektronikusan vezérelt, komplex kép-hang információkat átalakító műalkotással, s az 1990-es évek közepén több egyéni kiállítással jelentkezett Budapesten. Művei a tömegkultúra, ezen belül egyes zenei stílusok által generált szubkultúrákra utaltak.

Szarka Péter 1995-96 táján számos táblaképet készített. Ezek fénymásolással papírra, pauszra vagy műanyag fóliára készített művek, amelyeket - festővászon gyanánt - vakkeretre feszített. Rajtuk lemezborítókról ismert design elemek jelennek meg: angol nyelvű szleng-szövegek és címek, valamint különböző szubkultúrák (adott esetben lemezkiadók) logói és betűtípusai, zenei és politikai utalások. A művek lényegében kollázsok. Azonban ezek nem különböző anyagok fizikai összeszerkesztése által jöttek létre, hanem a digitális technológia adta lehetőségek kihasználásával készültek. Szarka a fénymásolót, a szkennert, a grafikai szoftvereket és a különböző anyagokra (papír, pausz, vászon) nyomtatni képes printereket használta a képalkotáshoz. Az, hogy Szarka Péter ez idő tájt készült munkái nem semmisültek meg, mi több, megőrzésre és katalogizálásra kerültek, a szombathelyi barátok által létrehozott Irokéz Gyűjteménynek köszönhető. Pados Gábor és Pajor Zsolt mintegy tíz éven át gyűjtötte egyes volt Újlak-tagok műveit, majd a következő művészgenerációk felé is megnyitották a kollekciót, amelyet 2001-ben mutattak be a közönségnek és a szakmának.

Szarka legutóbbi egyéni kiállításai a Szombathelyi Képtárban 2001-ben (Self Megamix), a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben 2002-ben (Képek a készletből) és a Műcsarnokban (Puha bomba) voltak láthatók. A szombathelyi anyag táblaképekből állt, amelyeken háromdimenziós tervezéshez használatos szoftverrel Szarka egy katonai temető különböző nézőpontú távlati képeit szerkesztette meg. A dunaújvárosi, "készletből válogatott" képek már nem vászonra nyomtatva születtek meg, hanem a Durst Lambda-technika jóvoltából különösen részletgazdag, kiváló színmélységű, látványos formátumú printeken. Szarka a 3D-szoftver alkalmazásával nem az optikai képalkotást - tehát a kamerát - helyettesítő technikát kívánt használni. A háromdimenziós teret és az abban lévő testeket modellező programmal nem hiperreális, a valóságot megközelíteni igyekvő képi világot teremt meg. "Nem ás a program mélyébe", nem kívánja azt maximálisan elsajátítani.  Mivel terek szerkesztésére, színek meghatározására, felületek kialakítására, fények és árnyékok szerkesztésére találták ki a programokat, Szarka ezeket (Poser, Brice) magától értetődően mint a festészet lehetséges technikáit használja. Témája egyfelől ürügy a kvázi festészeti mű létrehozására (katonai temető), másfelől visszatér a korábbi kritikai, zenei és kulturális vonatkozásokhoz (Hungry Man Is Angry Man, 2002, Politika és Turizmus, 2002).  Az elmúlt két évben Szarka tehát sorozatokat készít, olyanokat, amelyek a "készletben" állnak készenlétben. A készlet a főiskolai idők óta folyamatosan bővül, s Szarka Péter 2003. augusztusában a Műcsarnokban mutatkozott be ismét. Az acb-beli kiállítás anyaga lényegében megegyezik a fővárosi tárlaton bemutatott új művekkel.

Szarka témái és képsorozatai: Új év, Lázadók szobrai, Hungry Man is Angry Man (Éhes ember dühös ember), Politika és turizmus, Spacejunk (Űrszemét). Ezekre is érvényes a korábbi sorozatok kollázs-jellege. Az Új év szürreális látomásokból áll, amelyben a karácsony és az újév ünnepének képei keverednek. A Lázadók szobrai látszólag középületekben álló szobrokat mutatnak be, amelyeken környezetük fényei és színei tükröződnek. Különös, azonosíthatatlan idősíkban és helyen létező épületekről, kultúráról mesél Szarka, olyanról, amely a sci-fi filmek és a kortárs design egyvelegei. Az Űrszemetek óriási nyomatok, amelyek fekete mezejében azonosíthatatlan törmelékek sodródnak az űr sötét mélységeiben.

A kiállítás támogatói és partnerei: Irokéz Gyűjtemény, Zwack Borház, Frutta Elettronica, Műcsarnok Bistro, Timp Kft.