Az acb Galéria bemutatja Győri Andrea Éva második egyéni kiállítását, mellyel a művész halálának egy éves évfordulójára emlékezünk.

Győri Andrea Éva (1985, Budapest — 2022, Rotterdam) a Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult —a vele egy időben az acb Plusban kiállító Klimó Károly tanítványa volt—, majd nemzetközi intézményekben folytatta tanulmányait. Legjellemzőbb alkotói kézjegye a ceruzarajz és az akvarell laza, gyors, lényegretörő kombinációja és formai gazdagsága a papíron, de a performansz, a videó, a vászonra festett gouache festmények és kerámiaszobrok különböző médiumaiban is alkotott. Az acb Attachmentben most a művész 2018-ban és 2019-ben létrehozott ceruzarajz-akvarell sorozatai és a tematikusan szorosan ezekhez tartozó kerámiaszobrok láthatóak. 

Győri Andrea Éva életművére jellemző egy analitikus, befelé forduló attitűd, mely ebben az időszakban az önvizsgálat és öngyógyítás céljával alkalmazott relaxációs technikák tapasztalatához kapcsolódó testi-lelki folyamatokat artikulálta. Műveiben kísérletet tett arra, hogy feltárja a kölcsönös kapcsolatot az érzelmi tapasztalatok, az elme teremtő képzelete és a test fizikalitása között. Betegsége diagnosztizálása után intenzíven kutatta, hogy saját testének tapasztalata és traumái által befolyásolt testképe, szexualitása, betegsége és pszichoszomatikus tünetei hogyan hatnak egymásra. Az arra vonatkozó kérdések, hogy mit tudhat magáról a test, amit még az agy tudatos része sem ismer fel, hogy meditációs gyakorlatokkal elérhető és irányítható-e ez a tudatalatti réteg és hogy a gondolatok és víziók kiválthatnak-e változásokat a test működésében ezekben az években mind aktívan jelen vannak művészetében.

Ebben az időszakban Győri naponta több órát alkalmazta az agykontroll, az autogén tréning és a progresszív izomrelaxáció technikáit, melyek a szorongásos állapotot igyekeznek feloldani meditációs úton, vagy fizikai, ritmikus izommozgást stimuláló gyakorlatok elvégzésével. A feszültségoldó terápiás technikák mechanizmusára utal a kiállítás —és több műcsoport mint a Deep Jaw Relaxation, Deep Muscle Relaxation—címe is: Squeeze and Release. Ezek a szavak az aktívan megfeszített izmok, a psziché tudatos rétege, illetve a passzív, elernyedt test, valamint a tudattalan határterületeire utalnak, és az említett terápiás technikákkal megtapasztalható megkönnyebbülésérzetet is kifejezik. Győri Andrea Éva alkotói módszerére jellemző egy analitikus és megismerésre törekvő interdiszciplináris attitűd, gyakran közösségi élményeket szintetizál saját tapasztalatával. 2019-ben műtermében is rendezett olyan eseményeket, melyek során közösségben is alkalmazta a fent leírt relaxációs gyakorlatokat. Hosszú papírtekercseken örökítette meg a résztvevők megfeszített arcizmainak, összeszorított fogsorainak, feszülő végtagjainak látványát. Az acb Attachmentben látható sorozatok ezeknek a megfigyeléseknek, valamint a művész saját élményeinek szintézise. 

A kiállítótérben elindulva a néző elsőként a Study of Senses című sorozattal találkozik, melyen Győri a látás, hallás, szaglás érzékszerveit, illetve az idegrendszer működését ábrázolja. Az érzékelés térképeit követi a Between the Itchy Nose and Refreshing Program című sorozat, mely a pánikroham stációit mutatja be. Itt a képregények eszköztárához hasonlóan, folyamatábrákban bontja ki a művész a narratívát, a képi elemeket gyakran szöveggel kombinálva. Győri fiatal kora óta küzdött pánikrohamokkal, esetében egy ilyen epizódot általában orrviszketés előzött meg. A 9 darabos sorozat képei a teljes kontrollvesztettség állapotát jelenítik meg, melyet Győri részekre bont és az orrviszketés, intenzív szívdobogás, légszomj, szédülés, izzadás, a test remegése és a látás megszűnésének rémisztő érzeteit az értelmezés eszközével próbálja ártalmatlanná, felfoghatóvá tenni. A terem központi falán található Deep Jaw Relaxation című sorozat eltér a térben látható többi mű kétdimenziós, folyamatábrákban kommunikáló képtér szervezésétől. Az erőlködéstől szétpattanó állkapcsok energikus kompozícióiból árad a feszültség, a tehetetlenség, a düh, de a fent említett relaxációs technikák közül a progresszív izomrelaxáció egyik lépését, az állkapocs és az arcizmok összeszorítását majd elernyesztését is megidézik. 

Ez a sorozat szorosan összekapcsolódik a teremben látható kerámiaszobrokkal (Lips 1-3.), melyeknek darabos, a művész ujjlenyomatait és kéznyomát őrző, hullámzó felületei az agyaggal való munka érzéki élményét közvetítik. Ezek a szétnyíló kerámia ajkak is hordozzák magukban a festménysorozatban tetten érhető feszültséget, emellett a Győri életmű egyik központi témáját, a szexualitást is megjelenítik. A vörösre festett, fényes mázzal lekent ajkak között elhelyezkedő rombusz alakú és barlangszerű mélyedések női nemiszerveket idéznek meg, melyeket kiálló, harcos fogak kereteznek. A Tongue 1-2. szobrok ajkai között sárga-kék zászlóra emlékeztető nyelvek hullámzanak. A piros, sárga és a kék szín alkalmazása a leggyakoribb színkombináció Győri Andrea Éva akvarelljein is, melyeken a piros színt általában az ajkak és nemiszervek, a szexuális izgalom ábrázolásakor alkalmazza a művész. A sárga szín leginkább az emberi test által létrehozott váladékokat szimbolizálja —mint az ondó, hüvelyváladék, izzadtság, nyál—, illetve a betegségre, mérgekre, a test belsejében zajló (káros) folyamatokra utal, mint a rákos sejtek burjánzása. Győri a kék színnel jelöli a megjelenített testek energiamezőjét. Sok esetben a szövegbuborékok háttereként is ezt a színt alkalmazza, ezzel tagolva a narratív ábrázolást a kompozíciókon, így a kék szín a víziókat és az imaginációt, a gondolatot is jelképezi művein. A tárlaton a relaxációs technikák élményét Győri előbb egyetlen testrészre, a szájra közelítve jeleníti meg, majd a 10 részes Deep Muscle Relaxation című műcsoporton már az egész test tapasztalatát vizsgálja. Ez a sorozat szintén a feszítés-oldás relaxációs technika érzeteit közvetíti a befogadó számára, de itt már a betegség tüneteinek fizikai fájdalmát és érzelmi terhét is vizualizálja a művész: a kiállításon látható művek által eddig csak sejtetett betegség terhével a mellkasokra nehezedő elefántok képében találkozik a néző.

Győri Andrea Éva (1985 - 2022) a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a stuttgarti Staatliche Akademie der Bildenden Künstén, majd a szöuli HONGIK Egyetemen folytatta tanulmányait.  2017-19-ben a maasthrichti Jan Van Eyck Akadémia  ösztöndíjasa, 2019-ben a Künstlerhaus Schloss Balmoral rezidens hallgatója Bad Ems-ben,  majd 2020-tól a Mondriaan Fonds ösztöndíj nyertese. Önálló kiállítása volt többek között 2016-ban a zürichi MANIFESTA 11 biennálén, 2017-ben a berlini Grimm Museumban, 2018-ban a  middelburgi Vleeshal Center for Contemporary Art-ban, 2019-ben a belgiumi IKOB – Museum of Contemporary Art-ban. Számos csoportos kiállításon szerepeltek művei, többek között a müncheni Haus der Kunst-ban, a rotterdami Witte de With Center for Contemporary Art-ban és a maastrichti Bonnefantenmuseum-ban. 2019-ben elnyerte az Esterházy Art Awardot.