A VR az első, pöttyös testfestéssel ellátott Partvisos ̶  és Sarkos képektől az életművet lezáró Körbe-széria lapjaiig mutat be egy szélesebb, ma már jól ismert Ujj Zsuzsi-műveket és korábban sosem kiállított darabokat átfogó válogatást. Ebben a szelekcióban és rendezésben a motivikus ismétlődések, tárgyak (különösen a tükör vagy a fólia különféle használata) iránti figyelem, a közeli és távoli képkivágások váltakozásának narratív ereje is szerephez jut. Az egyetlen kivétellel (Tojásos, 1986/2023) vintage kópiákból álló bemutatón helyet kaptak az alkotó védjegyévé vált „elkeményített”, szinte grafikai hatást keltő, reprezentatív művek (az egykor Amerikában is bemutatott, ötdarabos sorozat, köztük a jól ismert Esküvőssel, de a ritkán kiállított Szülőssel is). A válogatásban szerepelnek a kemény és tónusos variációkat egyaránt felvonultató Öles, Repülős és a Fóliás-sorozatok (1986) tagjai, a leghíresebb Ujj Zsuzsi-művé vált  Trónusos és „párdarabja”, az említett Tojásos,  áttűnéseket, sokszorozódásokat használó, ruhás önarckép-variációk, a Hajas Tibor műveivel tagadhatatlan kapcsolatban álló Kvarcos-széria egyik darabja, illetve az erős elbeszélő erővel bíró Öcsis-sorozat tagjai is.

Ujj Zsuzsi szemléletmódjában az irodalom és a zene szeretete mellett kiemelkedő szerep jut a mozgóképes gondolkodásnak is – az alkotó dolgozott is a Balázs Béla Stúdióban, Forgács Péter Privát Magyarország archívumában, valamint a Fekete Doboz Alapítványnál is. A történetmesélés módjában, illetve a filmstillekre emlékeztető beállítások alkalmazásában ennek az érdeklődésnek a nyomait lehet felfedezni. Miután a fényképezőgépet szó szerint mikrofonra cserélte a kilencvenes évek elején, a Csókolom zenekar alapítótagjaként, énekeseként és szövegírójaként a magyar alternatív zenei élet meghatározó alakjává vált. Az utóbbi évtizedben Darvas Kristóf zongoristával duóban is dolgozik.

A kísérletező műfajoknak és az „alternatív” képzőművészeti fotónak otthont adó budapesti Liget Galéria körébe tartozva a fotó médiumának választása magától értetődőnek bizonyult az akkor már az írással évek óta foglalkozó és a filmművészet iránt különös figyelemmel viseltető fiatal alkotó számára. Várnagy Tibor kurátori munkája és az általa vezetett Liget biztosította Ujj Zsuzsi számára az első kiállításokat, illetve a galéria networkjének köszönhetően a nemzetközi bemutatkozási lehetőségeket is. Ujj Zsuzsi fotói, pontosabban azok rétegzettsége és sokfélesége, sorozatainak száma mégis, talán éppen a képzőművészet nyelvét rövid ideig használó időszaknak köszönhetően, sokáig a szakmai közönségen belül is csupán egy szűk kör számára voltak ismertek.  Ennek hazai és nemzetközi (újra)felfedezésében, amelyben a MissionArt Galéria tevékenysége alapvető jelentőségűnek bizonyult, mérföldkőnek minősülő esemény volt az alkotó szereplése a Gender Check c. kiállításon (2009), valamint a Bigger Splash: Painting After Performance Art (Tate Modern, London, 2012) c. kiállításra való meghívása. 2021-től Ujj Zsuzsi életművét az acb Galéria gondozza, és ilyen minőségben működött közre a veszprémi Várgaléria Ujj Zsuzsi: Self timer c. kiállításának megszervezésében 2021-ben, majd ugyanebben az évben a Liget Galéria Ujj Zsuzsi: Első füzet című kiállításában, illetve Ujj Zsuzsi műveinek New York-i és Los Angeles-i bemutatóiban a James Danziger Galleryvel együttműködve.

A kiállításon látható falfestmény Borsos János munkája.