Ujj Zsuzsi

Sanzonok fekete-fehérben videóinterjú

Az acb Galéria bemutatja az Ujj Zsuzsi: Sanzonok fekete-fehérben című kiállításhoz (2023. május 5-június 16.) kapcsolódó legújabb viewing roomját. A kiállítás a Budapest Photo Festival programsorozatának részeként volt látható.

A VR széleskörű válogatást mutat be Ujj Zsuzsi fotográfiai alkotásaiból, igyekezve feltárni és bemutatni az összefüggéseket, kapcsolatokat az életművet alkotó sorozatok között. Ujj Zsuzsi a munkáiban – a nyolcvanas éveket nagyrészt meghatározó „új hullám”- ra jellemző módon – a költészet, a dalszövegek, a zene, valamint a képzőművészet szoros egységet alkot egymással. A cím, illetve a fotográfiák között elhelyezett mozgóképes anyagok is ezeket a kapcsolatokat húzzák alá, és rendelik egymás mellé Ujj Zsuzsi munkásságának költői, énekesi és képzőművészeti aspektusait. Ezeket a területeket az erőteljes képalkotási készség, vizuális kifejezőerő és az ironikus, groteszk humorral gyakran átszőtt melankolikus hangulatok maradandó átadásának képessége köti össze. A szövegekben uralkodó személyes indíttatás, az intim-privát atmoszféra Ujj Zsuzsi fotómunkáira is jellemző.  Az 1986-tól 1991-ig tartó, rövid, de annál intenzívebb időszakban a formális képzésben sosem részesült alkotó a magyar képzőművészeti fotóhasználat különleges, női szerepmintákkal, tapasztalatokkal foglalkozó életművét hozta létre, amelyben a sebezhetőség, a csábítás és önfeltárás különböző toposzait, módjait és formáit vonultatta fel, kompozíciói, gesztusai nyomán különféle viselkedésminták telítődnek új tartalommal. A megtervezett és beállított, saját, hol a női testtapasztalatot, hol az androgün jelleget hangsúlyozó testfestéssel, kellékekkel gyakran „ellátott” testét médiumként használó fekete-fehér fotói kapcsán – és egyúttal magyar alkotó műveivel is összefüggésben – John P. Jacob amerikai kurátor használta elsőként a „gender reprezentáció” fogalmát 1989-ben.

A VR az első, pöttyös testfestéssel ellátott Partvisos ̶  és Sarkos képektől az életművet lezáró Körbe-széria lapjaiig mutat be egy szélesebb, ma már jól ismert Ujj Zsuzsi-műveket és korábban sosem kiállított darabokat átfogó válogatást. Ebben a szelekcióban és rendezésben a motivikus ismétlődések, tárgyak (különösen a tükör vagy a fólia különféle használata) iránti figyelem, a közeli és távoli képkivágások váltakozásának narratív ereje is szerephez jut. Az egyetlen kivétellel (Tojásos, 1986/2023) vintage kópiákból álló bemutatón helyet kaptak az alkotó védjegyévé vált „elkeményített”, szinte grafikai hatást keltő, reprezentatív művek (az egykor Amerikában is bemutatott, ötdarabos sorozat, köztük a jól ismert Esküvőssel, de a ritkán kiállított Szülőssel is). A válogatásban szerepelnek a kemény és tónusos variációkat egyaránt felvonultató Öles, Repülős és a Fóliás-sorozatok (1986) tagjai, a leghíresebb Ujj Zsuzsi-művé vált  Trónusos és „párdarabja”, az említett Tojásos,  áttűnéseket, sokszorozódásokat használó, ruhás önarckép-variációk, a Hajas Tibor műveivel tagadhatatlan kapcsolatban álló Kvarcos-széria egyik darabja, illetve az erős elbeszélő erővel bíró Öcsis-sorozat tagjai is.

Ujj Zsuzsi szemléletmódjában az irodalom és a zene szeretete mellett kiemelkedő szerep jut a mozgóképes gondolkodásnak is – az alkotó dolgozott is a Balázs Béla Stúdióban, Forgács Péter Privát Magyarország archívumában, valamint a Fekete Doboz Alapítványnál is. A történetmesélés módjában, illetve a filmstillekre emlékeztető beállítások alkalmazásában ennek az érdeklődésnek a nyomait lehet felfedezni. Miután a fényképezőgépet szó szerint mikrofonra cserélte a kilencvenes évek elején, a Csókolom zenekar alapítótagjaként, énekeseként és szövegírójaként a magyar alternatív zenei élet meghatározó alakjává vált. Az utóbbi évtizedben Darvas Kristóf zongoristával duóban is dolgozik.

A kísérletező műfajoknak és az „alternatív” képzőművészeti fotónak otthont adó budapesti Liget Galéria körébe tartozva a fotó médiumának választása magától értetődőnek bizonyult az akkor már az írással évek óta foglalkozó és a filmművészet iránt különös figyelemmel viseltető fiatal alkotó számára. Várnagy Tibor kurátori munkája és az általa vezetett Liget biztosította Ujj Zsuzsi számára az első kiállításokat, illetve a galéria networkjének köszönhetően a nemzetközi bemutatkozási lehetőségeket is. Ujj Zsuzsi fotói, pontosabban azok rétegzettsége és sokfélesége, sorozatainak száma mégis, talán éppen a képzőművészet nyelvét rövid ideig használó időszaknak köszönhetően, sokáig a szakmai közönségen belül is csupán egy szűk kör számára voltak ismertek.  Ennek hazai és nemzetközi (újra)felfedezésében, amelyben a MissionArt Galéria tevékenysége alapvető jelentőségűnek bizonyult, mérföldkőnek minősülő esemény volt az alkotó szereplése a Gender Check c. kiállításon (2009), valamint a Bigger Splash: Painting After Performance Art (Tate Modern, London, 2012) c. kiállításra való meghívása. 2021-től Ujj Zsuzsi életművét az acb Galéria gondozza, és ilyen minőségben működött közre a veszprémi Várgaléria Ujj Zsuzsi: Self timer c. kiállításának megszervezésében 2021-ben, majd ugyanebben az évben a Liget Galéria Ujj Zsuzsi: Első füzet című kiállításában, illetve Ujj Zsuzsi műveinek New York-i és Los Angeles-i bemutatóiban a James Danziger Galleryvel együttműködve.

A kiállításon látható falfestmény Borsos János munkája.

Sanzonok fekete-fehérben
videóinterjú

42’33”, 2023, acb Galéria

Megszólalók: UJJ Zsuzsi, képzőművész, énekes, dalszövegíró
MÁTYÁSI Sándor, Ujj Zsuzsi korábbi férje, mérnök, szociológus
HALAS István, fotográfus
VÁRNAGY Tibor, képzőművész, 1983 és 2022 között a Liget Galéria vezetője

Interjúk, koncepció, szkript: BALÁZS Kata
Kamera, vágás: SIMON Zsuzsanna
Fordítás: SIPOS Dániel