Forrón örvénylő plazma és ionizáltan fénylő olvadék. A fúziós reaktorok mágikus hőjéből új transzcendencia születik. A gyorsítókamra fémesen csillogó rejtekéből idegen istenségek lépnek elő. Mérnökeink főpapokká lesznek. Hatalmas gépszörnyek és földöntúli atomnyalábok hasítanak a megszokott utópiák lágy szövetébe. SIKOLT FELÉD A RÉSEN ÁT. A technológia életre kelt, az alkimista nem ura többé kemencéjének. Még az apokalipszis előtt vagyunk, de már baljós a rend. Az erőművek még pulzálnak a bennük izzó elektronfelhőktől, ám a hajszálrepedéseken keresztül már szökik a hőség, hogy végérvényesen elsivatagosítsa a bolygót. Szikrázik a levegő és elhomályosul az ész. Okkult káosz leselkedik a termonukleáris rendezettség mögött. Gondosan megszerkesztett világértelmező narratíváink vajon meddig képesek kordában tartani a zűrzavar kiszámíthatatlan erőit? Az energia még áramlik, de minden kipumpált megawattal valami felfoghatatlan, kozmikus igazság készül a felszínre törni. Meddig vagyunk képesek felfogni és leképezni a körülöttünk zajló események bonyolult hálózatait? Mikor fordul a valóság fikcióba? A tórusz mágneses vákuumfalai még üzemelnek, de nem tudhatjuk, hogy képesek-e bent tartani a szent rettenetet. Minden ember sejti már, vakító fénye mindenhova elér. A ragyogó álomkép végnapjai statikus feszültséggel töltik meg a levegőt. Érezzük, hogy valami nincs rendben, de nem tudjuk nevén nevezni, racionális magyarázataink a végkimerülés jeleit mutatják. Az értelmet leeresztettük a hűtővízzel, hogy átadja helyét a titkos tudás perzselő valóságának.