Szarka Péter
OXIMORON IDILL
Helyszín: | Új Irokéz Galéria, Szombathely |
Dátum: | 2024. jún. 14 – 22. |
Megnyitó: | 2024. jún. 14. 19:00–21:00 |
Leírás
megnyitó: BLOOMSDAY 2024. június 14. (péntek), 19.00
helyszín: Irokéz Galéria, Szombathely, Rákóczi F. u. 12. (Szombathelyi Képtár, bejárat a Rákóczi F. utca felőli vaskapun)
megnyitja: Miklósvölgyi Zsolt szerkesztő, művészeti író
megtekinthető: 2024. június 15-től június 22-ig
kedd-péntek: 14.00-17.00, szombat, vasárnap: 10.00-15.00 (hétfő: szünnap)
június 22-én (szombaton), a Múzeumok éjszakáján 18.00–24.00 is
Szarka Péter (1964) legújabb festményeiből 2023 őszén rendezett önálló kiállítást az acb Galéria. A Bloomsday alkalmából e kiállítás új művekkel kiegészített anyaga érkezik most Szombathelyre is az Irokéz Galériába. Szarka vadonatúj festészeti programjának egyik legszembetűnőbb formai különlegessége, hogy több különféle méretű és vastagságú vászon összeillesztésével hozza létre a képeket.
Szarka új képeit legalább annyira jellemzi erőteljes ösztönös festői expresszivitás, mint egyfajta konceptualitás is, ami a művek variabilitását és a modularitását erősíti, valamint maximálisan kiaknázza a véletlen szerepét a művek létrehozása során. Szarka hangsúlyos festői gondolkodása időről-időre mediálisan is erősebben megjelenik életművében, új képei sok szálon kötődnek 2012-2013-ban festett sorozataihoz, melyekben már szintén tojástemperát használt. A művész egy évtizeddel korábbi drum lesson 1 és a FAQ című kiállításain szereplő kisebb méretű művein hangsúlyosabbak voltak a digitális kultúrához kötődő töredékes szöveges referenciák és a kilencvenes évekbeli szlogenek. Új képei azonban bizonyos tekintetben sokkal expresszívebbek, absztraktabbak, jóval kevésbé referenciálisak, emiatt szabadabbak is, mivel Szarka folyamatosan új technikák, anyagok keverésével (sprayfesték, szilikon) kísérletezik rajtuk és nagy formátumot használ. Festészetének robbanásszerű revelatív szabadsága azonban nemcsak a művek méretéből fakad, hanem abból is, hogy a művész bátran és konzekvensen folytatja saját, az expresszivitást maximálisan felvállaló programját, egy olyan festészeti kontextusban is, ami az utóbbi években a figurativitásra fókuszált. Szarka képei azonban újra bizonyítják, milyen lehengerlő erejű lehet a művészet azon szabadságfoka, amiben nem létezik hiba. Festészete ugyanakkor mégsem csak koncentrált nagyvonalú gesztusokról szól, nem a művész tévedhetetlenségének az üzenetét közvetíti, hiszen a képtáblák elforgatásával Szarka maga számolja fel saját gesztusait, saját művészi egoját voltaképpen.
Szarka Péter művészete ellentétpárok integrálásán alapszik, megfér felületein a legidőtállóbb és egyúttal legidőtlenebb tojástempera, amit évszázadok óta használnak táblaképeken, ugyanakkor helyet kap felületein napjaink legmarkánsabb lenyomataként a szilikon és a sprayfesték is. Szarka festészetében talán a legállandóbb szerep mégis a sokszögek axonometrikus leképzéséé, a különlegesen sugárzó színeké, és a hibák, véletlenek integrálásáé, ami megfigyelhető volt már korábbi 3D szoftverekkel létrehozott digitális képein is.
Szarka Péter az Újlak csoport alapító tagjaként vált ismertté a rendszerváltás idején, legutóbbi intézményes önálló kiállítása 2017-ben volt a Trafó Galériában, előtte pedig 2015-ben a Liget Galériában, ezeket megelőzően állított már ki a Műcsarnokban, valamint a Ludwig Múzeumban, a debreceni MODEM-ben, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, a Szombathelyi Képtárban. Szarka részt vett a 2004-es São Paulói Biennálén és a frankfurti Schirn Kunsthalle csoportos kiállításán is. Az Újlak Csoporttal pedig kiállított a New York-i Art in Generalban, a Museum of Contemporary Art Chicago-ban és a philadelphiai Institute of Contemporary Art-ban.