A Rokonvilágok Lantos Ferenc (1929–2014) pályájának arra a meghatározó időszakára fókuszál, amelyben a művészeti és társadalmi célokat a természettel összhangba hozni kívánó alkotói szemlélete rátalált vizuális nyelvének központi motívumára. A kör, mint a teljességet is szimbolizáló szín- és formakarakter, lehetővé tette Lantos számára, hogy a művészet eszközeivel általános emberi problémákra keressen választ, egyetemes érvényű kérdéseket fogalmazzon meg a vizualitás nyelvén.

A kör motívuma már az ötvenes évek végén készült látványelvű festményein is egyre nagyobb szerephez jutott, majd a hatvanas évek közepére a képszervezés szinte egyedüli meghatározójaként művészetének absztrahálódásához vezetett, amelyet a geometrikus szerkesztés még szilárdabbá tett a hetvenes években. A kiállítás olyan, a hatvanas évek közepe és a hetvenes évek vége között készült papírmunkákból és festményekből válogat, amelyek feltárják a már alapvetővé vált kör formai, stiláris és szerkezeti tekintetben egyaránt változatos és progresszív karakterét Lantos motívumkészletében.

Természetelvű művészetének alapvetéséül — elsősorban Paul Klee művészetfelfogása, és mestere, Martyn Ferenc tanítása nyomán — a természeti világban rejlő szerkezeti összefüggésekből levont tanulságokat határozta meg. Klee munkásságában a rész és az egész viszonyából felépülő kozmikus világkép geometrikus karakterét fedezte fel a maga számára. A tájkép és a portré klasszikus műfajaiból eredő — a tájkép esetében a napot, a portré esetében a fejet meghatározó — körformák, valamint a szinte teljes képmezőt betöltő rácsszerkezetbe „ültetett” organikus karakterű körök és négyzetek is Klee-t idézik. Lantos azonban elsősorban Martyn tanítványaként sajátította el azt a nyitott ritmusú képszerkesztési gyakorlatot, amely lehetővé tette számára a munkássága egészét jellemző, folytatható, moduláris vizuális nyelv megalkotását.

A Húsz kör egy négyzet valamint a Mikrokozmosz képtípusokban a kör és a négyzet kapcsolata önálló képszervező elvvé emelkedett. A kör és a négyzet a természetben is gyakran előforduló ellentétes formapárja, a geometrikus alakzatoknak jelentést tulajdonító értelmezés mellett, szigorúbb geometrikus variációk végtelen sorának is teret engedett a hetvenes és a nyolcvanas években. Lantos a korszak kultúrájának számos területét meghatározó strukturalista gondolkodásmódnak és Kassák konstruktivista utópiájának értelmében a negyedkör és a négyzet dinamikus kapcsolatvariációnak egymás mellé rendelésével egy általános érvényű vizuális rendszer létrehozására törekedett. Lantos tehát egy olyan festői programot képviselt, amely a maga autonóm módján a látás és a vizuális kultúra tudományos alapokra helyezett, egyéni és közösségi célokat egyaránt szolgáló modernizálásáért szállt síkra.