Ladik Katalin, a jugoszláviai és magyarországi neoavantgárdban egyaránt aktív, radikális női performer az utóbbi évek talán legnagyobb újrafelfedezése. Vizuális- és hangköltészete, performanszai és body art művei a test és a nyelv, a hang és a vizualitás intermediális újraértelmezésén alapulnak. Az acb Galéria két helyszínen, retrospektív jelleggel mutat be válogatást Ladik Katalin művészetéből.

Ladik Katalin költőként indult, költeményeinek publikálása révén került kapcsolatba a hatvanas évek második felében az egyetlen magyar nyelvű avantgárd folyóiratként működő vajdasági Új Symposion körével. A folyóirat szellemi környezete az avantgárd diszkurzív tereként katalizátor-szerepet töltött be a korszak irodalmi és művészeti progressziójában.

Ladik verseinek a kezdetektől, 1960-62-től fogva lényegi aspektusuk volt az énekelhetőség, a hatvanas évek végétől pedig már egyértelműen a fónikus költészet és a performansz vált a legfontosabb műfajává. Ladik Katalin volt az első női előadó Jugoszláviában, aki a saját testét mint autonóm, szöveggel és hanggal egyenrangú médiumot használta performanszai során. Híres, 1970-ben előadott bőrdudás performansza nem pusztán a Kelet-európai akcionizmus egyik fontos pillanata és a megkeményedő jugoszláv politika számára botrányos esemény volt, hanem olyan momentum, amely visszafordíthatatlan folyamatokat indított el nemcsak a jugoszláv, hanem az idővel egyre intenzívebbé váló kapcsolatok révén a magyarországi avantgárd emancipációs történetében is.

A hetvenes évektől Ladik Katalin performanszainak központi eleme a női szerepre való reflexió. Az időnként majdnem meztelen, máskor jelmezek, maszkok és kellékek mögé bújtatott test és az általa végrehajtott rituális cselekvéssorok, vagy a vokális performanszaihoz partitúraként használt kollázsok szabás-varrásra utaló elemei számos aspektusát kérdőjelezték meg a férfidominanciájú társadalom konstruálta hagyományos női szerepeknek. Ladik feminista megközelítése radikálisan új pozícióval gazdagította az avantgárd művészeti diskurzust nemcsak Jugoszláviában, hanem – rendszeres előadásai és az avantgárd művészet nem hivatalos hálózata révén – Magyarországon is.

A The Voice of a Woman kiállítás a még ma is aktív művész hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek közepéig tartó alkotói periódusából mutat be válogatást. Anélkül, hogy élesen különválna, az acb Galéria, illetve az NA Galéria tere Ladik Katalin művészetének más-más médiumaira fókuszál. Az acb-ben elsősorban fotográfiai alapú műveken keresztül mutatjuk be Ladik emblematikus performanszait és body art műveit, a korai, szürrealisztikus-erotikus performanszoktól a Poemim sorozaton át az ugyancsak költészeti hátterű, 1985-ös Mandora perfomanszig. Az NA Galériában az akcionizmus és a zene jellegzetes intermediális műfajából, a partitúrákból, illetve a klasszikus avantgárdra visszautaló, újraértelmezett kollázsokból látható reprezentatív válogatás. A két teret Ladik Katalin Bogdanka Poznanovic-tyal közösen készített, 1980-as kísérleti filmje kapcsolja össze, amely motivikus összefoglalását nyújtja hangköltészet és vizualitás egységes felfogásának.