Ladik Katalin legújabb kiállításán Király Ernőnek állít emléket, a vajdasági magyar zeneszerző, néprajz- és zenetudós születésének 100. évfordulója alkalmából. A vajdasági John Cage-ként is emlegetett Király Ernő a 20. század közepén kibontakozó új zenei törekvéseik egyik legfontosabb alakja a régióban, praxisa az avantgárd zenét és a sokszínű balkáni népzenei hagyományt ötvözi.

Ladik Katalinnal 1964-tőll a magánéletben és a munkában is egy párt alkottak, szakmai együttműködésüket 1968-as válásukat követően is folytatták. Ladik alkotói szemléletére nagy hatással voltak közös népzenegyűjtő terepmunkáik, amelyekre rendszeresen elkísérte Király Ernőt. Ezek során közel került a Vajdaság népcsoportjainak archaikus zenei tradíciójához, amelynek elemei inspirációul szolgáltak számos későbbi művészi megnyilvánulásához. Zeneszerzőként Király Ernő – hasonlóan a jugoszláv kortárs zenei szcéna néhány más képviselőjéhez – a 60-as évek kezdetétől reflektált Cage és a nemzetközi avantgárd zene gyakorlatára, létrehozva ennek lokális újraértelmezését. Praxisában előszeretettel alkalmazott módosított hangszereket és különböző improvizációs technikákat, eszközei között szerepelt az aleatória és a multiinstrumentalizmus, több új hangszert is kifejlesztett. Ladik Katalin számára Király zeneszerzői és előadói gyakorlatának legfontosabb tanulsága az intermediális szemlélet volt, amely művészi kibontakozásának kezdeteitől fogva természetes jellemzője volt Ladik műveinek. Már első nyomtatásban megjelent verseskötetét (Ballada az ezüstbicikliről, 1969) egy hanglemez-melléklettel publikálta, amely a költemények vokális interpretációját tartalmazta, a felolvasóesteken pedig élőben szólaltatta meg ezeket, amely performansz-művészetének közvetlen előzményét is jelentette. A Király Ernő számára a több mint 23 évvel fiatalabb Ladik Katalin nemcsak alkotótárs volt, de művészete is inspirációs forrásként szolgált. Ladik szövegei kiindulópontot jelentettek zenei kompozíciói számára, Király számos saját darabjának előadásában pedig közreműködőként vett részt Ladik, kihasználva az egyszerű énekhangnál sokkal változatosabb vokális és kivételes performatív eszköztárát.  Ladik vizuális partitúrái pedig egyértelmű hatással voltak Király Ernő grafikus kottáira, amelyeket több saját szerzeményének lejegyzéséhez használt.

A kiállítás válogatást mutat be Ladik Katalin Király Ernő művészetének inspirációja nyomán létrehozott műveiből, Király Ernővel közös műveiből, valamint együttműködésük dokumentumaiból.

A kiállítás az NKA támogatásával jött létre.