Kis Róka Csaba a fiatal festőgeneráció egyik legegyénibb hangú és legkövetkezetesebb alkotója. Művészetét a 2010-es Liverpooli Biennálén való bemutatkozása óta folyamatos nemzetközi figyelem övezi.

Kis Róka festészeti programja az itáliai barokk festőiségét, a klasszikus kompozíciós és ikonográfiai hagyományokat ötvözi egy sajátos, a horror és a pornográfia legbrutálisabb eszköztárát a szatírába átfordító expresszív képi világgal. A barokk tömegjeleneteinek mintájára felépített mozgalmas kompozícióinak szereplői idősödő férfiak, puttószerű gyermekek, állatok, és azokból kreált hibrid teremtmények, rendszerint szexuális és fizikai erőszak okozása és elszenvedése közben ábrázolva. A képeken látható, kifacsart pózokba merevített, a duzzadó férfiasságot vagy éppen az attól való megfosztottságot közszemlére tévő, csonkolt végtagú és sebektől vérző kosztümös férfiak közreműködésével lezajló aktusok a férfiszerep és a férfi-szexualitás kultúránkba ágyazott tabuit döntik halomba.

Kis Róka festményeinek brutalitása azonban nem pusztán a válogatott kegyetlenségeket és perverziókat felvonultató témákból fakad: mindezt fokozza az az expresszív festői ábrázolásmód, mely a vért, a húst, az aktok megfeszülő izmait és a grimaszba torzuló arcokat a lehető legközvetlenebb érzékiségében állítja a néző elé. Az itáliai barokk festészet virtuóz formai és kompozíciós megoldásai, a klasszikus ábrázolási hagyományok (Szent Sebestyén, Laokoon, keresztény mártírok ikonográfiája) megidézése amellett, hogy megtetézi az élmény érzéki mivoltát, idézőjelbe is teszi a látottakat a téma és az előadásmód merőben ellentétes kulturális dekódoltságának ütköztetése révén. A tartalom és a forma diverzitása mellett a szereplők öltözete és a háttérelemek is elidegenítő effektként működnek: kultúrtörténeti utalásaik, amellett, hogy olykor aktuálpolitikai vonatkozásokkal is bírnak, intellektualitással és humorral szabadítják fel nézőjüket a döbbent borzongás nyomasztó élménye alól.

Parturiunt montes című kiállításán Kis Róka Csaba olyan festészeti anyagot mutat be, mely egyenes folytatása fiatal kora ellenére gazdag festői munkásságának. A korábbiakhoz képest szembetűnő kulturális utalásainak univerzalizálódása és az, hogy eddig is gazdag technikai palettája további árnyalatokkal színesedett.
A kiállítás címe, amely a Horatius Ars Poeticájából származó szállóigét idézi („Parturiunt montes, nascitur ridiculus mus”, magyarul: „Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik”), többféleképpen összefüggésbe hozható a kiállítással, Kis Róka művészetével és műveivel, de akár tágabb kontextusba is illeszthető. Hogy mely vonatkozások érvényesülnek leginkább, annak eldöntése a befogadókra marad.