Katarina Šević praxisában fontos szerepet kapnak olyan tárgysorozatok, amelyek performatív szituációkhoz, eseményekhez kötődnek, illetve a kiállítóterek helyett gyakran egyéb köztereken kerülnek bemutatásra. A művész egy széles témaspektrumra és különböző munkastratégiákra alapozza alkotói módszereit. Az általa megközelített témák a művészet, a design és a társadalom kapcsolódási pontjaira támaszkodnak, és megkérdőjelezik az irányadó történelmi narratívákat. Munkája gyakran tárgyegyütteseken, hozzá kapcsolódó performatív helyzeteken és eseményeken keresztül kerül megfogalmazásra és bemutatásra, szöveg vagy narráció rendszeres hozzákapcsolásával. Ennek példáiként említhető a Tehnica Schweiz páros közreműködésével megvalósult Gasium et Circenses (2013) című kutató projekt, aminek fókuszában a Gázgyári Művelődési Ház elhagyott szabadtéri színpadának elfeledett múltja áll, illetve a 2015-ben, az OFF-Biennále programjaként az acb Galériában bemutatott Alfred Palestra (2014) című projekt is, ami egy Rennes-i iskola történetének különböző rétegeit tárta fel egy tárgyegyüttesen és annak performatív használatán keresztül.

Az Új Kellékek / Biztonsági Öröm kiállítás anyaga jelmezekhez, eszközökhöz és szituációkhoz készített tanulmányokból áll. Ezek a képi ötletek egy újabb kollaboratív köztéri performatív sorozathoz kapcsolódnak, amely Budapest köztereit fogja színpadnak használni idén ősszel, a játék, a groteszk és a humor eszközeivel. A tüntetés alternatívájaként ez a program hetek, talán hónapok leforgása alatt vonul végig Budapest utcáin. A program célja egy olyan keretszerkezet létrehozása, amelyben résztvevők bátorságot és örömet meríthetnek a szólás és a gyülekezés szabadságának gyakorlásából. A társulat őrzi a szabad hang és gondolat biztonságát: a téren ordítani, kifordulni, befordulni, táncolni és megőrülni szabad.

Az acb Attachmentben két bőrjelmez látható, amely játékosan egyesíti a biztonság, védelem és teatralitás fogalmát. A biztonsági mellényt kiindulópontként használva a művész az egyik bőrjelmeznek teknőspajzsszerű tojásalakot adott, aminek felöltésével egyrészt védettnek érezheti magát a jelmez viselője, másrészt a tárgy bőrszíne – a bőr természetes árnyalata – egyfajta meztelenségi, sebezhetőségi érzetet is ad. A második jelmez, ugyanezen hatások mentén, formájából adódóan a klasszikus ujjatlan láthatósági mellényre utal, ami Budapest utcáin szinte mindenhol felbukkan. Az építkezési területen dolgozókon, közterületi munkát végzőkön, ellenőrökön, kalauzokon megjelenő egyenruhaszerű sárga mellény egyben az autoritás jelképe is. Ehhez óhatatlanul kapcsolódik a hatalommal való visszaélés, az autoritással való identifikáció, illetve az ember kifordulása saját magából, kibújása a saját bőréből az ilyen jellegű hatalmi játszmákban és erőfitogtatási helyzetekben. A számtalan asszociációs lehetőséget idéző, és azokra egy új bőrt ráhúzó jelmezek továbbá a láthatóság és elbújás közötti határt is feszegetik. Ezt azonban ellensúlyozza a jelmezt kiegészítő, fel- és lecsatolható bőr alsónemű rész, ami kifejezetten megmosolyogtató látványt nyújt.

A két jelmezt 25 kollázs kíséri, amelyeken visszaköszön a szürrealizmus szelleme és vizuális hagyománya. A néhol abszurd fotó- és rajzkompozíciókon a művész gondolkodásának különböző munkafázisai jelennek meg és az ősszel tervezett köztéri esemény különböző bőr/jelmez/díszletterveiként értelmezhetőek.  

Ne mentsd a bőröd  -- vidd vásárra!

Külön köszönet: Bán Zsófia, László Gergely, Erdődi Kati, Somogyi Hajnalka