Horváth Tibor először mutatkozik be önálló kiállítással az acb Galériában. A művész eddigi munkásságára jellemző a tabudöntögető, provokációktól sem mentes radikális intézmény- és társadalomkritika. Műveinek, melyek a rajz, fotó, videó, installáció műfajain kívül gyakran akciókban, különféle fiktív és működő intézményekben realizálódnak, legfőbb fegyvere az irónia, a persziflázs, a szándékos félreolvasás és átértelmezés. A hatalmi struktúrákat az egyes ember nézőpontjából szemlélve, a mindennapok szintjén felmerülő problémák és visszásságok felől közelíti meg, s a művein használt képi és szöveges eszközök keresetlensége is e pozíciót húzza alá.
Kiállításának címében a társadalmi nemek hierarchiájára utaló szófordulatot eltérő értelemben használja: a nem szó itt a tagadást jelenti - a címadó mű tanúsága szerint magyar trikolorba öltöztetve. A tagadás, a létező struktúrák megkérdőjelezése és idézőjelbe tétele, vezérfonalként vonul végig a kiállítás egészén, megteremtve a kapcsolódási pontokat az eltérő műfajú és médiumú művek és műcsoportok között. Tapétaszerűen installált társadalmi-politikai karikatúrái a közvetlen jelen valósidejűségével reagáltak/reagálnak az elmúlt másfél év történéseire. Maró gúnyuk az alkotó szimbolikus gerillaharca az érdektelenséggel szemben. Hasonló indíttatásúak a Facebookon  napi rendszerességgel publikált grafikái, melyekből negyvenet a kiállítás alkalmából megjelenő grafikai mappában tett közzé, némelyiküket pedig kézműves technikák alkalmazásával gondolta újra és állítja ki az acb-ben. Ezekben Horváth előszeretettel reflektál a nacionalizmus, a rasszizmus, a sovinizmus széles verbális és vizuális spektrumon jelentkező megnyilvánulásaira, s mint karikatúráin is, gyakran reagál aktuálpolitikai témákra. Általánosabb, bár a jelenlegi magyar valósággal szintén szorosan összefüggő oppozíció körvonalazódik a kiállítás többi művében is, melyek között megtaláljuk a demokrácia javára fordítandó pénzadományok gyűjtésére készített “feneketlen” perselyt (melynek csak nyílása van, de a pénz a padlóra szóródik a bedobás után), vagy a fekete gránitból és fehér márványból kifaragott luxus férfi- és női notebook-kollekciót.
Horváth Tibor kiállítása a művek és azok együttese által közvetített direkt üzeneteken túl a provokatív szembehelyezkedéssel, a hierarchiabomlasztás allegóriává emelésével a művészet és a művész társadalmi szerepének és felelősségének kérdését aktualizálja, s a puszta kérdésfelvetésen túl az erre adott alkotói válasz felől sem maradnak kétségeink.