Nádor Katalint (1938-2018) első, kísérleti fotográfiai praxisát középpontba állító kiállításáig – melyet az acb Galéria rendezett meg 2019-ben – a Pécsi Műhely performanszait és kiállításait dokumentáló fotósként, illetve a Janus Pannonius Múzeum műtárgyfotósaként ismerték. Ugyanebben az évben rendezte meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Nádor első intézményes kiállítását is, ami mérföldkő volt az autonóm fotográfiai munkásságának recepciójában. Az acb Attachmentben most látható válogatás egy újabb réteget mutat be Nádor kísérletező, líraian absztrakt fotóművészetéből, ami az 1960-as és 1970-es években vitte tovább a Kepes György és Moholy-Nagy László munkássága nyomán kibontakozó fotográfiai hagyományt, valamint számos szálon kapcsolódott pécsi kortársainak újkonstruktivista, geometrikus művészeti törekvéseihez. A művész fotogramjai, grafikai hatású csendélet-elemzései érzékeny alkotói látásmódról tanúskodnak, valamint a természeti és épített környezet, a táj és a tárgy összefüggéseit kutatják az absztrakt fotográfia lencséjén keresztül.

Az Áttűnések címmel megrendezett kiállítás Nádor Katalinnak azt az elkötelezett vizuális törekvését hivatott hangsúlyozni, hogy a világ egységét, pontosabban a világ részletein keresztül kirajzolódó egységét tegye láthatóvá számunkra. A formai asszociációk köré rendeződő fotográfiák azt a vizuális ívet rajzolják meg, amelyben az egyértelműen felismerhető, organikus természeti motívumoktól – felhők, fák, virágok – , egészen a geometrikus motívumokkal és áttűnésekkel operáló absztrakt kompozíciókig jut el az alkotó. Utóbbiakban gyakran használta az egymásra helyezés módszerét, a nagyítási eljárást és az erős megvilágítás adta lehetőségeket arra, hogy felismerhetetlenné tegye a fénykép tárgyát, illetve arra is, hogy a fotogram és a fotográfia között húzódó határt elmossa. A figurativitástól az absztraktig tartományokig a néző végigkísérheti a művész tekintetét, kísérleti hozzáállásának kialakulását. Ebben a térben a képek saját negatívukká vállnak, többszörös expozícióval jönnek létre, egymásra helyeződnek vagy egymást tükrözik, hogy a felület és a forma közti kapcsolat minél tágabb spektrumban valósuljon meg. 

Nádor Katalin sokáig láthatatlanul maradt alkotói tevékenysége a szocializmus évtizedeiben vidéken élő női alkotók sorsát is tükrözi: fotográfusi tevékenysége – érzékeny kísérletezései és a fotóira jellemző szubjektív absztrakció ellenére – évtizedeken keresztül rejtve, szakmai figyelem és elismerés nélkül bontakozott ki. Az utóbbi években bekövetkezett szakmai elismerésének köszönhetően munkái a párizsi Centre Pompidou gyűjteményét gyarapítják 2019 óta és az Aware nőművészeti archívummal karöltve 2020-ban, az Elles font l’Abstraction című kiállításhoz kapcsolódóan elindított kutatási program keretében vizsgálták hozzájárulását a 20. századi absztrakt művészet történetéhez.