Roskó Gábor (1958) legújabb festményciklusa debütál néhány friss kerámiájával egyetemben az acb Galériában megrendezett önálló kiállításán. A művész legutóbb, 2020-ban, a barlangi gőte titkos élete című kiállításán bemutatott festményeit összességében egyfajta sötét tónusú, komor figuralitás jellemezte, a korábbi műveihez képest Roskó azonban most már egy teljesen új festészeti program szerint dolgozik. A művész főként absztrakt képekkel kísérletezett az elmúlt 3 év során, ezek felszabadító tanulságait építette be mostani sorozatába. A 2023-as képeket egyfajta – az egynemű színhasználatukból eredő - monokronitás jellemzi, az ipari zománcfesték fehér, rózsaszín, narancs, vörös és kék színeinek különféle árnyalataira épülnek. A legerőteljesebb esztétikai védjegyük mégis az, hogy Roskó pályája során először alkotott úgy nagy festészeti kompozíciókat, hogy nyers rétegelt lemez felületeket integrál képeibe. Mi több Roskó figurái és feliratai kontúrvonalakból építkeznek, ez pedig egy olyan, a tusfestésből eredeztethető technika, amit mindezidáig csak nagyméretű papírmunkáin alkalmazott. Összegzésképpen tehát az új figurális művekről elmondható, hogy egy olyan új szabad, spontán nyersesség jellemzi őket, amit Roskó papírmunkákról és kisebb absztraktokról adaptált táblaképformátumra.

Az akciófestészet és a kalligráfia eszköztárával megfestett alakok Roskó évtizedek alatt megformált magánmitologikus univerzumába illeszkednek. A képek ember-ember, és ember-állat párjai, hol hibridizálódnak, hol harcolnak egymással, de az mindenképp jellemzi őket, hogy mind olyanok, mintha egy valamilyen tanulsággal bíró állatmeséből elevenedtek volna meg. Roskó egyik leghangsúlyosabban visszatérő motívuma a hal, az aligátor, és a kos mellett a róka, ami soha nem egypólusú, egydimenziós szereplő, egyszerre hordoz pozitív és negatív, démoni karakterjegyeket is. Az absztrakció gyakran jelent ornamentikát Roskó festészete vonatkozásában, új művei ornamentizált, felületekbe rejtett figurái között is találunk stilizált ördögöket és a megváltó új eljövetelére várókat is. Roskó eltúlzott anatómiájú, karneváli figurakavalkádjában vannak valós és képzeletbeli lények a szomszédból, vagy épp a Közel-, és Távol-Keletről, nincs viszont „hiba” a felületeken, amiken minden alkotói, kompozíciós fázis láthatóvá van téve. Roskó táblaképeinek legalább az alakokhoz mérhető súlyú szereplői az enigmatikus angol nyelvű jelmondatok. A művésztől nem idegen az írás használata, számos más korábbi művein is szerepelnek költői szövegek, amik vagy a történetmesélést támasztják alá, vagy a művek értelmezésében igyekeznek a nézők segítségére. Roskó anyaghasználatában is rájátszik a kézzel készült vintage cégérek esztétikájára, az fontos referenciapontot jelentett korábbi művei esetében is. Roskó már létező műveinek sorába leginkább kiállított kerámia munkái illeszkednek, amiket Korompai Péter segítségével hozott létre. Az óriásira nagyított butykos eleve magán hordozza a használati tárgyból lett ajándéktárgy ironikus esetlenségét, amit Roskó visszafordít művészetté a festészet eszközeivel. A három mű Roskó festészetének három különféle irányát is megidézi, egyfelől felvillantja a művész kék ornamenseit, az antropomorfizált, megszemélyesített állatok körtáncát, és a legpontosabban illusztratív militáns, szuperhősök világát is.

Roskó Gábor a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán diplomázott, művészeti pályája a nyolcvanas évek elején indult. Grafikai és keramikusi munkásságán kívül rendkívül egyedi, enigmatikus és időtlen festészetével tört be a hazai kulturális köztudatba. Roskó az acb Galérián kívül, az utóbbi években a 2b Galériában, a szentendrei Új Műhely Galériában és az Óbudai Társaskörben szerepelt kiállításokon. 2019-ben a Paksi Képtárban volt közös kiállítása az időközben elhunyt Révész Lászlóval. A debreceni MODEM adott otthont 2013-ban Roskó retrospektív kiállításának, de az elmúlt évtizedekben a New York-i New Museum mellett a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és a Budapest Galéria csoportos kiállításain is szerepeltek művei.