BarabásiLab: Riadólánc

Barabási Albert László (1967) hálózatkutató, képzőművész az acb Attachment terében megrendezett Riadólánc című önálló kiállítása egy különleges adatvizualizációra épül, ami egyszerre alapoz az alkotó tudós és művész identitására, perszónájára. Barabási és kutatócsoportja 2007 januárja és 2009 januárja között megtörtént vészhelyzeteket, katasztrófákat vizsgált, egészen pontosan azok kommunikációs vetületeit. A történések helyszínén tartózkodó szemtanúk mobiltelefonos adataiból generálták a kiállítótérben is látható összetett ábrákat. A vizsgálat fő kérdése az volt, hogy egy szemtanú, vagy egy túlélő kit és hányszor hív fel a mobiltelefonján. Az először gráfként (komplex hálózatként) megszületett ábrákat Barabási évekkel később hímzésmintaként értelmezte újra, textilformátumba konvertálva korábbi adatvizualizációt. Ehhez a projekthez kapcsolódó műveit mutatja most be kamarakiállítása.

Az acb Attachment terében három textil mű és összetett festmény-installáció látható. A művek megtörtént eseményeket vizsgálnak és dolgoznak fel, ezekre világítanak rá az áthengerelt sajtófotók, szövegek és a led futófény is, ami a vészhelyzetekhez kapcsolódó híradások szalagcímeit villantja fel a nézők előtt. Egy halálos áldozatokkal nem járó pamplonai bombatámadás, egy zavargásokba torkolló bajnoki parádé, illetve egy szilveszter éjszaka mobiltelefonos adatait dolgozta fel Barabási és csapata, mivel „a mobiltelefon mind a felhasználó helyét és mozgását, mind a mélyben húzódó társadalmi hálózat élein terjedő valós idejű kommunikációt rögzíti. Ily módon a mobiltelefonok a vészhelyzetek helyszínére telepített távoli szenzorként működnek.” A kutatók ún. vizuális „clusterekbe” sorolták az adatokat a legintenzívebben kommunikáló sejttől a legkevésbé intenzívig. A gráfok megmutatják, hogy az adott mobiltelefonhasználók milyen intenzív beszélgetéseket folytattak le az esemény következtében. A gráf pontjai, sokszögei személyeket, telefonszámokat jelölnek, míg a vonalak vastagságuk függvényében egy, vagy több hívást is jelölhetnek. Barabásiék a szilveszter éjszakát, mint kontroll eseményt is bevették a vizsgálatukba, mivel arra is kíváncsiak voltak, hogy az intenzív mobiltelefonhasználati minta eltérést, vagy éppen hasonlóságot mutat egy tragikus vészhelyzet vagy egy örömteli ünnep esetén.

A 2011-ben létrehozott gráfok, Barabási Albert-Lászlót évekkel később, motívum-, és színhasználatuk okán is népművészeti hímzésmintákra kezdték emlékeztetni, így merült fel benne annak az ötlete, hogy Szász Zsófia technikai segítségével ezekből nagyméretű autonóm textilműveket hozzon létre. A kiállítás egy másik hangsúlyos esztétikai vonása az egyik clusterből képzett mintával végigfestett fal. Barabási Albert-László az utóbbi időben előszeretettel nyúl a mintahengerelés médiumához, technikájához, már csak azért is, mert ez családtörténetének a része, tinédzserként ugyanis gyakran kísérte el nagyapját hasonló tapéta-minta festésekre. Ez motiválta Barabásit arra, hogy saját gráfjaiból is hozzon létre mintahengereket és ezekkel kezdjen el festeni.

Barabási Albert László művészeti tevékenységét bemutató Rejtett Mintázatok című kiállítását először a budapesti Ludwig Múzeum mutatta be 2020-ban és a ZKM, Karlsruhe 2021-ben. A projekt további állomásai a csíkszeredai és a marosvásárhelyi múzeumok voltak az elmúlt évek során. Az alkotónak a New York-i Postmasters Galériában is volt önálló kiállítása 2022-ben. Barabási Albert-László 1994 óta több áttörést ért el a komplex hálozatok elméleti kutatása terén. A Northeastern University Komplex hálózatok kutatóközpontjának igazgatója, a Harvard Orvostudományi Tanszékének oktatója. Barabási eddigi pályája során megkapta többek között a Bolyai János-, a Moholy-Nagy-, és a Prima Primissima-díjakat. A magyarul 2018-ban megjelent A képlet című könyve a siker törvényszerűségeire világít rá.