Oláh Norbert (1990) festőművész az acb Attachmentben debütáló önálló festészeti kiállításának fókuszában a portréfestészet esztétikai aktualitása és a műfajban rejlő kortárs lehetőségek egyéni hangnemben történő újraértelmezése áll. Ehhez a művész elsősorban szűkebb és tágabb baráti köréből választja ki portréképei alanyait, akiket olyan disztópikus realista szituációkba és anakronisztikus sci-fi díszletek közé helyez, amelyek egyszerre szolgálnak a techno-optimista hétköznapjaink abszurdista kritikájaként és szocio-paródiájaként, valamint a portrék által ábrázolt arcok és alakok egyedi karakterét kiemelő, ironikus ellenpontokként is.

A konceptuális művészeti és társadalomkritikus gyakorlatairól is ismert képzőművész tehát úgy csempészi vissza legújabb festménysorozatába a finom humorral átitatott társadalomkritika lehetőségét, hogy a számára legkedvesebb barátait és pályatársait – mintegy a személyesség kontextusaiból és az intimitás szféráiból kiragadva – ellentmondásokkal teli kelet-európai valóságunk kísérteties szcenikái közé emeli át. Így válnak ezek a változó méretű, színes-eleven akril és olajvásznak a nem is olyan távoli jövőből a jelen társadalmi és technológiai kihívásait kísértő korképekké – és egyúttal a képzőművészet egyik legősibb műfajaként értett arckép nagyon is időszerű antropológiai lenyomataivá.