Agnes Denes (1931, Budapest) magyar származású amerikai művész, New York-ban él és dolgozik. Az 1960-as évektől kezdve kibontakozó, sokoldalú alkotói gyakorlatában szorosan összefonódik tudomány és művészet: a filozófia, a matematika, a nyelvészet, a pszichológia, a történelem, a szociológia, a költészet és a zene területeinek együttes alkalmazásával. Vizuális kutató- és alkotó munkája az írás, a rajz és a szobrászat klasszikus műfajaitól az installáción és a performanszon át a környezetvédő művészeti akciókig terjed. Denes interdiszciplináris művészeti gyakorlatával a 2008-2009-es év során a Ludwig Múzeumban rendezett életműkiállítás alkalmával ismerkedhetett meg a  magyar közönség; tíz év után most az acb Galéria falai között kerül újra fókuszba a művészetének sokszínűsége.

A fél évszázad alkotómunkáját felölelő kiállítás három nagyobb sorozatból ad ízelítőt. Az 1969-ben elkezdett Piramisok a valószínűségszámítás absztrakt matematikai elméletének prizmáján át vizsgálja, boncolja fel és formálja újra ezt a geometriai alakzatot, hogy felfedje logikai mintázatait. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a piramis folyékony, illetve lebegő formát öltsön, amely geometriai tökéletességének megtartásával a jövőben potenciális élőhelyként funkcionálhat a világűrben, vagy más önmagába zárt környezetekben (Ébredő piramis, Szálló madár piramis – A jövő új városához, Halpiramis – Noé bárkája az új városhoz, Félmadár űrállomás). Ezeknél a rajzoknál Agnes Denes a fémpor és tinta elegyének újszerű alkalmazását fejlesztette ki, amelyet kézzel felhordva éteri ragyogással ruházza fel a szigorú számítások útján született mintázatokat.

Izometrikus rendszerek izotróp térben – Térképprojekciók (1973-1979) című sorozata a perspektíva és a torzulás tanulmányozásából táplálkozik. A képzelet-valóság, bizonytalanság-tudás kettősségeivel játszva a művész matematikai képleteket alkalmaz földgolyónkon, hogy átformálja, átrendezze annak szerkezetét, tömegét, hosszúsági és szélességi köreit. A Föld a milliméterpapíron tojás, csiga, kocka, vagy hot-dog alakját ölti, miáltal a művész feloldja a térről alkotott szigorú elképzeléseinket, és egyúttal olyan fogalmakat vesz górcső alá, mint a hajlított tér, a fekete lyuk, a fluiditás és a relativitás.

Az okológiai szempontokat szem előtt tartó konceptuális művészet úttörőjeként ő alkotta az Öko-Logika fogalmát annak az önellentmondásnak – vagy, az ő szavaival, az emberi kelepcének – a kifejezésére, ami a globális túlélés elérhető feltételei és azon logika között feszül, hogy bár mi vagyunk a világ közepe, mégis saját rendszerünk rabjai vagyunk. 1968-ban Denes Rizs/Fa/Temetés címmel megalkotta az első olyan land-art performanszt, amely konkrét ökológiai aggodalmat fejezett ki, és környezetvédelmi tudatosságra, illetve felelősségvállalásra szólított fel. Talán legismertebb munkája a Búzamező – Szembesítés (1982), amely vizionárius, határokat feszegető akcióként a vitás globális problémákat és vég nélküli ellentmondásokat kétségbe vonó félresiklott prioritásokra hívta fel a figyelmet: a Wall Street és a World Trade Center árnyékában húzódó hektárnyi szemétlerakót a művész saját kezűleg szántotta fel és vetette be búzával, majd aratta le a termést.

A kiállítás a Leslie Tonkonow Artworks + Projects, New York jóvoltából jöhetett létre.

A kiállitás az NKA támogatásával jött létre