Az acb Attachment büszkén mutatja be Kuchta Klára a haj témáját 1974 és 1986 között körüljáró konceptuális praxisának emblematikus műveit. Kuchta 1974-ben kezdte hajjal foglalkozó programadó ciklusát, amely egyúttal lezárása volt a több mint egy évtizeden át tartó textiles korszakának. A váltás lehetővé tette, hogy a kétdimenziós sík szövetet térbeli formává alakítsa. 1975-ben konceptuális szempontból kezdett közelíteni a hajhoz, amikor megírta Társadalmi-gazdasági művészet: Kiáltvány (Art Socio-Économique: Manifeste) című programját, hogy felhívja a figyelmet a hajápolás köré épült hatalmas iparágra. A kutatás kivitelezéséhez a művész egy kérdőívet állított össze a hajápolási módokról, amelyeket a nők választanak. Az eredményeket életkor és a fodrászhoz járás gyakorisága alapján vizsgálta, a vendég életkorával és életszínvonalával vetette össze. A Statisztikai táblaképek (Tableaux statistiques) című szociológiai felmérés statisztikai ábrákat eredményezett, és 1975 és 1976 között valósult meg. Rávilágított, hogy a hajápoláshoz való hozzáférés és annak minősége státuszszimbólummá vált, illetve arra is, hogy a hajszínezés jelensége minden társadalmi csoportban és életkorban megtalálható.

Kuchta hűvös adatgyűjtő gyakorlata váltakozott egy szubjektívebb információ-feldolgozással. Széles körű objektív felmérései lehetővé tették, hogy következtetés-eket vonjon le, amelyeket saját haján végzett kísérletekben és megfigyelésekben foglalt össze. A svájci művész, John Armleder kiadójánál, az Écart-nál megjelent füzeteiben – Autobiographie, 1976-1977 (Önéletrajz, 1976-1977) és Shampooing, 1977 (Sampon, 1977) – játékosan és pontosan illusztrálja a folyamatot. Ebben az időszakban Kuchta olyan művészeti ismeretségre tett szert, amely segítette művészete konceptuális fordulatában. 1977-ben Genfben barátságot kötött Marina Abramovićcsal és és Ulay-jal, nem sokkal azután, hogy Kapcsolat az időben (Relation in Time) című performansz-ukat megtartották Bolognában. A pár egy-egy hajtincset ajándékozott neki, amelyekkel szereplésük során tizenhét órán keresztül össze voltak kötve. Erős szimbiózisuk jelképe volt ez, művészként és szeretőként is. Egy évvel később, 1978-ban Kuchta újra felhasználta az összekötött tincseket, hogy létrehozza az U.-A.-M. minta (Échantillon U.-A.-M., 1978) című művét, amely az első a hajmintáknak szentelt sorozatban.

A Szőkének lenni maga a tökéletesség (Être blonde c’est la perfection, 1980) talán a művész legerősebb és legszemélyesebb műve a tekintetben, hogy a ciklus során általa kifejlesztett és használt vizuális és konceptuális eszközökre is koncentrál, miközben összefoglalja álláspontját és a szőkeséghez kötődő társadalmi-kulturális sztereotípiákkal és elvárásokkal folytatott küzdelmét. A videóban a művész egy földre helyezett tükrön ül, saját tükörképét nézi, miközben természetes színű haját fésüli, majd felpróbál egy szőke parókát. Miután megvizsgálta új külsejét a tükörben, darabokra töri, és tovább vizsgálja magát és darabokra esett tükörképét. Eközben egy női hang könyörtelenül ismételgeti a szöveget, amelyet a művész állított össze velencei kutatása során. A hang először dallamos és élénk, majd fokozatosan monotonná, majdnem robotszerűvé válik, és néha a szavakat is felcseréli, érthetetlen, szürreális sorrendbe rendezve őket, amely rávilágít az ilyen átalakulások abszurditására és értelmetlenségére.

Az Elragadó szőke (Ravissante Blonde, 1980) című mű a Szőkének lenni maga a tökéletességgel megkezdett koncepció folytatása. Ez alkalommal a művész által felhasznált szöveg újságokban megjelent apróhirdetésekből származott, amelyekben a feladók barátságot vagy szerelmet kerestek. Egymás után vette fel a földről a nyomtatott hirdetéseket, hangosan felolvasta őket, majd minden alkalommal egy újabb tónusú szőke parókát vett elő, amelyet maga körül, a földön rendezett el. A parókák, amelyek a hirdetések között helyezkedtek el szétszórva, mint cserélgethető tulajdonságok, ugyanazt a szerepet játszották: egy fiatal, vonzó, nőies, finom, tehát szőke nőét.

Kuchta hajnak szentelt évtizede gondosan szerkesztett fejezetek sorozatának tűnik, amelyekben a művész a nőiességet, a szépségideálokat, a társadalmi elvárásokat és a nők megjelenésére gyakorolt normatív kontrollt, a haj tudományos leírásait és spirituális tulajdonságait vizsgálta fotósorozatokon, installációkon, performanszokon és videómunkákon keresztül.

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.