4 holland művész
Helyszín: | acb Galéria |
Dátum: | 2004. okt. 08. – nov. 05. |
Leírás
A kiállítás az acb Galéria és a Tanya Rumpff Galéria (Haarlem, Hollandia) közös projektje: a kortárs képzőművészet kereskedelmi szférájának két intézménye, egy magyar és egy holland magángaléria mutatja be egymás művészeit. Tanya Rumpff galériája már jól ismert a műkereskedelem és a művészeti vásárok világában, míg az acb galéria az egyik legfiatalabb, dinamikusan fejlődő, a kortárs művészet széles spektrumát bemutató budapesti galéria. Mind a művészetszerető közönség, mind a műgyűjtők számára meglepetéssel szolgál az a kétszer négy művész, akiknek alkotásait a hazai kontextuson kívül, egy másik kulturális közegben mutatjuk be. Mindkét galéria vezetője igyekezett olyan műveket kiválasztani, amelyek keletkezési helyük kulturális tradícióit ötvözik korszerű művészetkoncepcióval. Válogatásunkban tradicionális festmények, kísérleti fotográfiák, digitális printek, szobrok és objektek kerülnek a kiállítóterekbe. Az acb galéria művészei (Csörgő Attila, Előd Ágnes, Szarka Péter és Szűcs Attila) kiállítása 2004. november 7-én nyílik Tanya Rumpff galériájában, Haarlemben.
A budapesti kiállításon szereplő négy művész, Jurriaan Molenaar, Gerard Polhuis, Emo Verkerk, és Koen Vermeule a kortárs holland képzőművészet élvonalába tartozik. Alkotásaik jelentős múzeumokban és magángyűjteményekben találhatók.
Jurriaan Molenaar (1968) a jelentős velencei építész, Giovanni Battista Piranesi építészeti rajzainak hagyományát követve architektonikus tereket fest. Ezek a terek csak részben felenek meg a perspektíva szabályainak, mivel Molenaar a realista ábrázolási módot keveri a kompozíciót felépítő,egy valódi épület szerkezetébe nem illő elemekkel. Molenaar festményeinek formavilága és színei a modern építészet, s főleg a Bauhaus építészeti rendszerein alapulnak.
Gerard Polhuis sajátos ikonográfiai mintákat teremtett. A műveiben szereplő motívumok mintha régi történetekből, mesékből, legendákból léptek volna elő. A hatalmas gyökerű fa, a vándor, a vándor zsákja, a dobos figurája mint archetipusok szerepelnek egy-egy olyan történetben, amelyet a művek nézői konstruálhatnak meg. A kontúrosan ábrázolt, fekete vagy más színű monokróm figurákat és kompozíciókat Polhuis fémből vágja ki, általában befüggeszti a térben vagy - a kisebbeket - polcon mutatja be.
Emo Verkerk (1955) portrékat fest. Az általa kiválasztiott figurák mind a nyugati civilizáció kulturális ikonjai, pl. Truman Capote, Buster Keaton, Samuel Beckett, Alberto Moravia. Verkerk portréi természetesen őrzik vizuális hasonlóságukat az ábrázolt személlyel, de az illető kulturális/politikai pozíciójáról is sokat elárulnak.
Koen Vermeule (1965) tájképeket és városi tereken megjelenő figurákat fest. Míg a tájképek végtelen németalföldi tereket ábrázolnak minimális eszköztárral, a városi terekben megjelenő alakok (forgatócsoport, játszadozó gyerekek, verekedő férfiak) egy dinamikus, mozgalmas festői világot képviselnek. Vermeule sajátos stílust fejlesztett ki: kompozíciói fotókon alapulnak, amelyek újrakomponálásával a művész elhagyja a felesleges részleteket és a központi motívumokra koncentrál.