Januško Klaudia második önálló kiállítása az acb Galériában Served Right címmel nyílik a Bak Imre térben. Januško korábbi munkáiban a kulturálisan rögzült férfitekintet (male gaze) tárgyiasító vizuális logikáját és az ezt működtető társadalmi-pszichológiai struktúrákat vizsgálta, újabb kiállításában a hangsúly inkább több elméleti irány metszéspontjára kerül. A radikális feminizmus felől a mindennapi életbe beépülő egyenlőtlenségeket vizsgálja, a cyberfeminizmuson keresztül a digitális terek és technológiák nemi viszonyait gondolja újra, míg a neomedievalizmus a múlt – különösen a középkor – stilizált képeit használja arra, hogy a jelen hatalmi rendszereire reflektáljon. A gondolatmenet hátterében ironikus és kritikai távolságból megidéződik Valerie Solanas SCUM Manifesto című írása is, amely egy radikális női ellenállás képzetén keresztül veti fel a kérdést: milyen tárgyi és vizuális nyomai maradhatnának egy ilyen elképzelt felkelésnek? Ezek a nézőpontok nem különálló keretekként jelennek meg, hanem egymásba csúszó, egymást folyamatosan átrendező gondolkodási rétegekként.

A Served Right cím maga is ezt a többrétegűséget hordozza: egyszerre utal arra, hogy valaki “azt kapja, ami neki rendeltetett” és a gondoskodás, kiszolgálás történetileg nőkhöz kötődő szerepére. Ebben az olvasatban a háztartási munka nem pusztán alárendeltségként, hanem olyan térként is értelmezhető, ahol az erő és az ellenállás lehetőségei is megjelennek. A kiállítás egyfajta képzeletbeli utazásként működik térben és időben, ahol a női testhez, munkához és hatalomhoz kapcsolódó narratívák újrarendeződnek. A tér olyan benyomást kelt, mintha egy fiktív archívumba vagy kis múzeumba lépnénk be, egy elveszett, nőközpontú világ tárgyai jelennek meg raktárszerű, mégis gondosan komponált rendben. Ez a helyzet a nézőt is inkább értelmező pozícióba hozza, mintsem passzív szemlélővé. A térben elhelyezett, különböző méretű, a faltól elváló sodrófák antik késbakokkal együtt ezt az elmozdulást erősítik. A hétköznapi eszközök itt kilépnek megszokott funkciójukból: egyszerre tűnnek használati tárgyaknak, rituális objektumoknak és fegyverszerű formáknak. A fényes fémfelületek és a precízen szerkesztett installáció a múzeumi bemutatás hitelességét idézik, miközben egy kitalált történeti logika szerint működnek. A tárgyak jelentése nem stabil, inkább folyamatosan változó. Egy sodrófa lehet eszköz, emlék vagy szimbólum is attól függően, milyen nézőpontból tekintünk rá. A fegyverszerű elrendezés nem illusztratív, inkább jelentéseltolódás, azaz a háztartás tárgyai itt mintha a test meghosszabbításai lennének, amelyek a védekezés vagy az ellenállás lehetőségeit is magukban hordozzák. Ebben az időben is elcsúszó, bizonytalan világban a neomedievalizmus képi világa is hangsúlyossá válik. A múlt stilizált, középkorias idézetei nem nosztalgikus visszafordulást jelentenek, hanem egy másfajta nézőpontot, amelyen keresztül a jelen hatalmi viszonyai is új fénytörésbe kerülnek.

A kiállítás archívumszerű felépítése közben felmerül a kérdés, hogy mi válik egyáltalán megőrzésre érdemessé, és milyen történetek maradnak ki a kollektív emlékezetből. A kiállítótér itt nem semleges tér, hanem válogatás és rendezés eredménye. A fiktív archívum ezzel szemben egy alternatív rendet vázol fel, ahol a női tapasztalat nem hiányként, hanem kiindulópontként jelenik meg. Ezáltal a múlt nem lezárt történet, inkább egy lehetséges nézőpont, amely arra emlékeztet, hogy a tudás mindig helyzethez kötötten jön létre. A kiállítás nem végleges értelmezéseket kínál, hanem olyan teret nyit, ahol a jelen is újragondolhatóvá válik. A tárgyak és a test ábrázolása során különösen hangsúlyossá válik, hogy a dolgok nem passzívak: mintha visszanéznének, és ezzel a néző saját pozícióját is elbizonytalanítják. A Served Right így nem hagyományos kiállítás, hanem inkább egy gondolkodási tér. Egy olyan helyzet, ahol a hétköznapi tárgyak jelentése elmozdul, és ahol a múlt elképzelt narratívái segítenek újraértelmezni a jelen működését – anélkül, hogy egyetlen végleges olvasatot rögzítenének.

Januško Klaudia (1998) a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán szerezte diplomáját 2024-ben, 2023-ban pedig Erasmus-ösztöndíjjal a finnországi Aalto Egyetemen tanult Visual Cultures, Curating and Contemporary Art szakon. Kutatásait támogatta a Magyar Új Nemzeti Kiválósági Program, valamint a BRAWE magyar-török nemzetközi feminista együttműködési programjai. 2022 óta számos csoportos kiállításon vett részt Magyarországon, többek között a Liget Galériában, Trafó Galériában és az acb Galériában, valamint Athénban, Helsinkiben, Párizsban és New Yorkban. 2024-ben az Izlandi SÍM Residency kurátori gyakorlatának keretében az ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozási hatásainak és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait. 2025-ben elnyerte a Kassák Kortárs Művészeti Díjat, valamint döntős volt a TÓTalJOY Díj és az ACAX & Residency Unlimited New York-i programjában. 2025 őszén két hónapot töltött ösztöndíjjal a párizsi Cité Internationale des Arts rezidenciaprogramjában. Legutóbb pedig két hónapon keresztül ösztöndíjasként vett részt a lengyel Goyki 3 művészrezidencia programban. Második önálló kiállítása az acb Galériában a Bak Imre space-ben látható Served Right címmel.

Külön köszönet Gungl Tibor fémművesnek a szakmai közreműködéséért.