Carl von Linné 1735-ben publikált művének címét vette kölcsön Várnai Gyula legújabb acb galériabeli kiállításához. Linné munkája a maga korában a természet megismerésének és az ismeretek rendszerezésének új paradigmáját teremtette meg, s vált ezzel a modern tudományos rendszerek ősévé. Várnai Gyula kiállításra kerülő művei, hasonlóan eddigi életművének sok darabjához, a megismerésről, annak különböző aspektusairól – az észlelés aktusától a regisztráláson át a rendszerbe illesztésig – szólnak, s ezen túl átvitten reflektálnak a modernizmus tudományos attitüdjének mára tarthatatlanná vált beidegződéseire.

Az acb Galéria három termében berendezett installációk által a körülöttünk lévő világ felfedezése Várnai-féle olvasatának három különböző fázisába pillanthatunk bele:

1. Megfigyelés – Az első lépés a megismerés folyamatában. Várnai egész termet betöltő installációja Platón Barlang-hasonlatának sajátos vizuális megfogalmazása. A videoprojekcióból és egy függesztett közvetítőelemből álló mű utal a megfigyelés objektivitásának korlátaira, a tapasztalatot közvetítő emberi érzékszerv illetve az adott esetben az érzékelést elősegítő műszer befolyásoló szerepére.
2. Regisztráció – A környezet leírásának egyik elsődleges és egyszerű módja ma a fotográfia általi megörökítés. A legtöbb jelenség alkalmas arra, hogy fényképen dokumentálják, s a közmegegyezés is elfogadja a fotográfiát a valóság hiteles lenyomataként. Várnai látványokat ragad ki és rögzít kamerája segítségével, melyeknél számít a kiválasztás miértje és hogyanja is, ám a megörökített valóságdarabok nem hagyományos bemutatása ugyanolyan jelentőséggel bír. A természet és az emberi környezet apró jelenségeiről készült fotókat geometrikus testekre applikálva objekteket hoz létre – a a fotók alkotta síkok teljesen beborítják a térbeli idomokat, mely kifordított tér hatását kelti.
3. Rendszerezés – A tapasztalatok és megfigyelések összesítéséhez elengedhetetlen az osztályozás, a rendszer kialakítása. Ezen a téren Várnai nem hagyatkozik a modernitás nagy szisztémái nyújtotta kétdimenziós mintákra, az ő rendszere inkább hasonlatos az emberi gondolkodásban is tetten érhető, többdimenziós, a logika által nem feltétlenül leírható struktúrákhoz. A Várnai rendszerének vizuális megfogalmazásába a galéria egyik lesötétített termében megjelenő falrajzok és az azokra vetített képek által nyerhetünk betekintést.